Luke Scott 2012-es kisfilmje, a Loom az édesapa, Ridley Scott által 1982-ben filmre vitt sci-fi klasszikus, a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) nyomasztóan disztópikus világából táplálkozik. A rövidfilm külön érdekessége, hogy a RED-del együttműködve, kizárólag az ő kameráikkal rögzítették, a Loom ezzel mintegy programfilmjévé is vált a RED Camera új technológiájának (pl. 4K format).

Tommi Galvan (Giovanni Ribisi) biokémikusként dolgozik a „Szép Új Világ” egyik kutatólaboratóriumában, ahol a megfelelő minőségű mesterséges élelem kifejlesztése a cél. A napok monotonok és egyformák, a munkahely fojtogató légköre és a növekvő felelősség a hős neutrális érzelmeket közvetítő arcrezdüléseiben is érzékelhető. Aztán kiderül, hogy időről időre, titokban kicsempész egy rendkívül értékes anyagmintát, a DNA-t (Deoxyribonucleic acid). Steril, már-már börtönszerű otthonában ugyanis egy féltve őrzött „kincse” van, amit ezzel a szerrel táplál – csakhogy a hatóság rájön az illegális tevékenységre.

A titok tényleges kiderüléséig vezető, a suspence kifinomult felkeltéséért és a közegfestésért felelős expozíció rendkívül elnyújtott – következetesen viszi a Szárnyas fejvadász kiüresedést sugalló tempóját. Tommi Galvan mindennapi rutinjában érzékelhető az egész disztópikus világ lejegelt személyiségeinek tragédiája. Itt mindenki börtönben él, a börtön pedig a világ. Az érzelemmentes, szigorúan szabályozott közeg ábrázolása (betonszerű/börtöndíszlet, a fényképezés jellege, napi ellenőrzés, sterilizálás) pedig arra ösztönzi a nézőt, hogy a legapróbb elütő részletre is odafigyeljen. A feszültség adagolása nagyon kifinomult, Luke Scott tagadhatatlanul magában hordozza a papa tehetségét. Így a titok kiderülésénél már gyakorlatilag tűkön ülünk, és a történetben érzékelünk valami horrorszerű (szinte hitchcocki) borzongást, pedig szó sincs ilyesmiről. Itt nincs rém, csak egy nagyon furcsa szerelem. A történet teljes megértéséhez azonban mindenképpen szükségeltetik az alapmű, a Szárnyas Fejvadász ismerete.

A disztópikus világ ábrázolását az alkotók zseniálisan oldották meg – a fényképezés rendkívüli, Dariusz Wolski (Prometheus, Alice Csodaországban) munkáját dicséri. A világítás minden jelenetben kifinomultan, hátborzongatóan megtervezett – van, hogy csak nehezen kivehető, titokzatos sziluetteket látunk. A rideg munkahelyi közeg képeinek ellensúlyozására az alkotók helyenként stilizált fényáradatokat használnak – bizonyos jelenetek kékben, pirosban, vagy épp zöldben úsznak. Ez kissé paradox módon beszippant a Loom világába, miközben elidegenít. Az antiutópikus ábrázolás ilyen módja előtt talán nem csak az idősebb Scott, de Orwell és Huxley is kalapot emelne.

Szép munka! Folytassa, Mr. (Luke) Scott!

8/10

PanAma

A Loom angol felirattal itt megtekinthető.