Jack Ryan, a gondolkodó ügynök visszatért (ld. a jelenleg mozikban futó filmet - Jack Ryan: Árnyékügynök), így újra láthatjuk az elképesztően sármos elemző-zseni kalandjait. Igen, Jack Ryan itt van. A tévém képernyőjén, mert beraktam magamnak a Vadászat a Vörös Októberre DVD-met.

Bocsássatok meg, de ez a cikk nem a vakrandizó Kirk kapitány Jason Bourne-szerű csínyjeiről fog szólni, hanem a valaha készült egyik legjobb hidegháborús filmről. Röviden a történet: Jack Ryant (Alec Baldwin), a CIA elemzőtisztjét berendelik a legfelső körökbe, hogy magyarázzon meg egy nagyon különös esetet: a szovjet hadiflotta legújabb tengeralattjárója mindenfajta parancs vagy támogatás nélkül megindult az Egyesült Államok partjai felé. Atomtámadásra készül? Á, dehogy, mondja Ryan, hiszen maga az öreg James Bond a vezeti a hajót! (Voltaképp Ramius kapitány, akit Sean Connery játszik.) A Vörös Október tengeralattjáró át akar állni a nyugatiak oldalára, és Jacket küldik ki, hogy találkozzon Ramiusszal és legénységével.

A történet pont azért nagyszerű, mert teljesen egyszerű. Semmi flancos BUMM-BUMM autós üldözés, helyette rengeteg beszéd és elmejáték. Klasszikus thriller-húzások követik egymást, miközben Ramius háttértörténetén keresztül megismerhetünk egy szép mesét a hazafiságról, az árulásról, a szeretetről és a megvetésről.

Remek film, és minden rajta dolgozó kiváló munkát végzett. A színészek mesteriek, Sean Connery ugye még a legrosszabb filmjeit (A szövetséget például) is elviselhetővé tudja változtatni a puszta jelenlétével, itt meg, hogy jó alapanyagot is kap, egyszerűen magáévá teszi a filmet. (Nem úgy, ahogy James Bond szokta magáévá tenni a hölgyeket... rossz az, aki rosszra gondol!) És ha valaki Alec Baldwint eddig csak erőszakos szépfiúként (ifjúkori szerepei és valós személyisége) vagy részeg idiótaként (mostani szerepei és valós személyisége) látta, nézze meg ezt a filmet, és csodálkozzon el, mit tud a megérdemelten leghíresebb Baldwin-fivér. A mellékszereplők szintén hatalmas színészek: James Earl Jones esetében ez a szó minden értelmében igaz, Sam Neill-nek meg a Jurrassic Park 3-on kívül nincs is rossz filmje. A rendező pedig az a John McTiernan, akinek olyan filmtörténeti remekműveket köszönhetünk, mint a jó Die Hard-filmek és A ragadozó. Ki kell még emelnünk a zeneszerző Basil Pouledorist, akinek atmoszférateremtő muzsikája nagyban hozzájárult a film kultikussá válásához.

Mindezek után annyit mondanék még, hogy azért ne (csak) Chris Pine és Ben Affleck alapján ítéljük meg Jack Ryant, és szeressük az okos kémet is, ne csak robbantósat!

8/10

Saccperkb