A 2009-es angol thriller, A vizsga (Exam) egy újabb alkotással bővíti a lélektanilag kísérleti helyzeteket teremtő zárt-szituációs drámák sorát. A film a dialógusközpontúság ellenére is meglepően cselekményes: a történet egy izgalmas rejtvényfejtésre éleződik ki, de a valódi tét nem ebben rejlik.

Nyolc jelölt ül egy szobában, előttük papír és ceruza. Ők egy nagy gazdasági hatalommal bíró, ám annál titokzatosabb cég magas beosztású, nagy felelősséggel járó pozíciójára pályázó kiválasztottak. 80 percük van bizonyítani a rátermettségüket. A felügyelő közli az áthághatatlan szabályokat, majd kezdetét veszi a vizsga. Ám a papírok üresek, így a jelölteknek nem csak a teszt tétjét képező választ kell kitalálniuk, hanem az arra vonatkozó kérdést is. A stresszes helyzetben és az idő szorításában a hősök mindent megtesznek, hogy előrébb jussanak a vizsgán. Vajon kié lesz a kiemelt pozíció, amiért mások ölni tudnának?

A vizsga a századforduló után elterjedtté vált, Jean-Paul Sartre nevéhez köthető (aki utalásként a filmben is feltűnik, az egyik jelölt szólítja így a másikat) egzisztencialista drámák sorához kapcsolódik, melyek egy zárt tér helyzetére építik cselekményüket. A falak közé szorult különböző személyiségek ebben a kísérleti térben ütköznek, a kiélezett szituációk, a reakció-válaszreakció dramaturgiája rendszerint egy mélylélektani drámát fest a vászonra, melyben minden résztvevőről lehullik az álarc. A filmtörténet ilyen zseniális zárt-szituációs drámái többek között Bunuel Az öldöklő angyala, Lumet vagy Friedkin Tizenkét dühös embere, vagy Polanski Az öldöklés istene c. alkotása.

A vizsgában felvonultatott személyiségek ütköztetése rendkívül sokszínű árnyalatot mutat: 4 férfit és 4 nőt zárnak össze egy ablaktalan szobába, mindannyiuk szakmája és társadalmi helyzete más és más, a kulturális/nemzeti hovatartozásról nem is beszélve. Ám a film a személyiségek ütköztetését nem abból vezeti le, hogy ki honnan jött, hanem a determinációtól független lélektanból. Persze A vizsga – ahogy a Tizenkét dühös ember - sem mentes a rasszista/szexista vonatkozásoktól, de az, hogy kiből lesz narcisztikus hiperaktív, vagy éppen kínvallatást végrehajtó agresszív állat, nem bőrszíntől, vallástól vagy nemtől függ. Persze a pszichológus bedobása a képbe nagyszerű húzás volt.

A személyiségi álarcok lehullása ebben a zárt helyzetben is egy nagyon izgalmas, pergő ritmusú cselekménybe van ültetve. Bár a szituációk és a párbeszédek helyenként elég banálisak, egy percre sem unatkozunk, a főhősökkel együttműködve keressük a rejtély kulcsát, minden megoldási kísérletben a megmenekülés lehetőségét látva. Mert a falak minket is szorongatnak, akárcsak a bent rekedt jelölteket. Az alkotók a lélektaniságot és a rejtvényfejtő történetet még ráadásként egy sci-fis beütéssel is megspékelték (titokzatos járvány), ami leginkább csak a dialógusokban mutatkozik meg, de még sokrétűbbé teszi a cselekményt.

A bezárt világ nyomasztó mivoltát többé-kevésbé ízlésesen a képi világ is alátámasztja: a történetbe hitelesen illeszkedő, gyakorta változó, stilizált színáradatok különböző lelkiállapotokat jelölnek és a rejtély megoldásának állomásai is egyben. A film kezdő képsora pedig - mely apró, de már azonnal információkban gazdag megfigyelésekre összpontosító közelikből áll – egyenesen kiváló!

Aki szereti a hasonló típusú, zárt-szituációs drámákat és a pergő ritmusú, rejtély köré szerveződő thrillereket, az A vizsgát se hagyja ki! Szerintem egy méltatlanul mellőzött film.

8/10

PanAma