Sokan meglepődtek, hogy a Hajsza a győzelemért egy Oscar-jelölést se kapott, a remek kritikai fogadtatás ellenére. A 2013-as életrajzi film Niki Lauda (Daniel Brühl) és James Hunt (Chris Hemsworth) Forma 1-es pilóták rivalizálását mutatja be, az 1976-os szezonnal a fókuszban. A rendező Ron Howard, akinek ez már nem az első életrajzi drámája, tehát viszonylag otthonosan mozog a műfajban. Mégsem ő az, akinek a keze nyoma legjobban érződik a filmen, hanem a forgatókönyvíróé, Peter Morgané.


A történet Niki Lauda szemszögéből indul. Az 1976-os Nürburgringen vagyunk percekkel az indulás és az egész életét megváltoztató balesete előtt. A rajtot azonban már nem várjuk meg és rövid monológ után visszaugrunk hat évet, a rivalizálásuk kezdetére. A film innentől folyamatosan váltogat Lauda és Hunt nézőpontja között, hol egyik, hol a másik által narrálva a sztorit. A macska-egér játék filmeknél természetes, hogy a hős és a gonosz/anti-hős küzdelmét váltott-nézőpontból követjük, itt azonban problematikusabb a helyzet. A Hajsza a győzelemért esetében ugyanis nem beszélhetünk hősről és anti-hősről: bár teljesen ellentétes személyiségekkel van dolgunk, a film nem mond ítéletet. Nincs jó vagy gonosz, csak két rivális barát. Hogy kinek szurkol a néző, azt maga dönti el, akárcsak a Forma 1-ben, és ez talán a Hajsza a győzelemért legerősebb aspektusa.

Mégis, aki kiélezett játszmákkal teli autósfilmet vár, csalódhat. A valódi versenyjelenetek száma ugyanis meglehetősen kicsi, és az a kevés is videoklipszerű: a gyors vágások, az itt-ott felvillanó autórészletek impresszionista montázst alkotnak, ami nem magát a futamot óhajtja bemutatni, hanem a száguldás élményét. Ez nem csak Ron Howard rendezői döntése: Peter Morgan, aki a forgatókönyvet magától írta és nem megrendelésre, eleve minimalizálni próbálta az ilyen jelenetek számát, nem tudván, hogy mekkora költségvetésre számíthat, ha sikerül eladnia a könyvet.

A fókusz így a karakterekre helyeződik át. Nem két versenyző összecsapását látjuk, hanem két személyiségét. A verseny marad a cirkusz: az attrakciók színháza, de az igazi dráma a futamokon kívül zajlik. Mindehhez rendkívülien mesterkélt dialógusok társulnak Peter Morgan tollából, aki előszeretettel ír színpadra is. A film teátralitása azonban nem csak az írói kapcsolat révén jön létre, magából a sportból eredeztethető adottság. A versenyzőknek, mint színpadi színészeknek kell kiállnia a közönség elé, szerepeket játszva, miközben vándorcirkuszként járják a világot. A Forma 1-es pilóták személyisége pont annyira fontos, mint vezetni tudásuk: a pályán kívüli szereplés meghatározó eleme a szórakoztatásnak.


Niki Lauda és James Hunt a száguldó cirkusz legnagyobb alakjai között foglalnak helyet. Ron Howard remekül fogja meg a személyüket, és a két színész, Brühl és Hemsworth is jó munkát végez. Azonban inkább hangulatfestésként nyomatékosabb a Hajsza a győzelemért. Az izgalmak elmaradnak, és a nagy látványok is, viszont nem kapunk helyette száraz, de realisztikus drámát sem. A film számos dicsérendő aspektusa mellett sem lesz átütő. Egy szép és fontos történetet mond el, elnagyolt formában.

6/10

Szamár