Kedves Mr. Clooney!
Úgy hiszem, hogy egy ilyen remek ízlésű úriember, mint Ön, biztosan olvassa a blogot, ezért írok ezen keresztül nyílt levelet Magának. Elöljáróban leszögezném: hatalmas rajongója vagyok, már a vészhelyzetes idők óta az egyik kedvenc színészem, és ezen még a Batman és Robin sem változtathat. De kérem, ne haragudjon, hogy azt kell mondjam, hogy az új filmje, a Műkincsvadászok gyenge.
Természetesen megértem, hogy milyen rossz érzés lehet ezt olvasni, főleg, hogy annyit ad ennek a magyar filmes blognak a véleményére. Látom, hogy mennyi munkát ölt bele, nemcsak színészként, de rendezőként és forgatókönyvíróként is. Vagyis ha jól sejtem, utóbbiba igazándiból mégsem fektetett elég energiát. A Műkincsvadászoknak nincs cselekménye, legfeljebb epizódok sokaságát látjuk összevágva, ám még az epizódoknak sincs mikrodramaturgiai szerkesztettségük. Vagy mondjuk úgy, hogy se fülük, se farkuk. Nekem volt szerencsém még a dédapám világháborús történeteit hallgatni, és az ő ötperces meséinek több értelme volt, mint ezeknek a kalandoknak. Vegyünk egy példát: John Goodman és Jean Dujardin egy romos városban kutakodnak, mikor tüzet nyitnak rájuk. Kisül, hogy egy hitlerjugendes kissrác a lövöldöző, és hőseink elengedik. Mi nem tanulunk semmit, ők nem tanulnak semmit, nem látunk bele a gyerek gondolataiba, nem érdekel minket a további sorsa. Értem én, hogy a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, és valószínűleg az igazi kincsvadászoknak vagy „Monuments Meneknek” is ilyen élményekben volt részük, de egy filmadaptációnál a dramaturgnak joga van megváltoztatni az igaz történeteket, ha ez szolgálja a cselekmény érdekeit.
Kép: InterCom
Apropó megváltoztatni az igaz történetet… Nem vagyunk kicsit álszentek, George? Valóban többet loptak a németek és a szovjetek, mint az amerikaiak, de az elég mocsok nagy túlzás, hogy ők csak mentettek, és nem tettek el semmit. Egyrészt mi lett a zsidó vagyonokkal, amelyekért nem jelentkezett senki? Vagy ha megengeded, hogy egy kicsit hazabeszéljek, miért tartott a hős Sam bácsinak harminc évig, hogy visszaszolgáltassa Magyarországnak a Szent Koronát? A háborús zsákmány a mai napig problémás kérdése a nemzetközi kapcsolatoknak. A legtöbb országnak, ahol valaha idegen seregek masíroztak, van valamilyen ilyen formájú követelése. Ezt a témát nem igazán lehet pár vicces jelenettel kikerülni. Persze minden szentnek maga felé hajlik a keze, de kár ezért az átlátszó propagandáért.
Ha már itt tartunk, mik voltak ezek a gyenge humorkezdemények? Mr. Clooney, szerződtetni méltóztatott néhány zseniális komikust, Bill Murray-t, John Goodmant, illetve én komikusként tekintek Matt Damonra és Dujardinre is, hiszen ebben a műfajban működnek a legjobban, viszont a nevetést csak össze-vissza adagolja a forgatókönyv. A színészek megpróbálnak valamit kihozni a filmből, és egy-két percre valóban sikerült is nekik mosolyt csalniuk az arcomra, főleg, mert pl. Murray-t mindig jó nézni (hozzá fűződik a legjobb jelenet a filmben, mikor ő és Bob Balaban lebuktatnak egy náci műkincsrablót), de ha egyszerűen nincs tisztázva a forgatókönyvben, hogy ez most Kelly hősei-szerű vígjáték vagy holokausztra rádöbbenős tragédia akar lenni, akkor ők sem tehetnek csodát.
Tudja, mit, George? Ez most nem jött össze, de nem sértegetem tovább. Igazából bármimet odaadnám a sármja negyedéért, úgyhogy mondhatja azt: csak az irigység beszél belőlem. Pedig nem. Csak csalódott vagyok, mert ebből a filmből lehetett volna valami jó is. De ez így maximum egy:
5/10
Továbbra is lelkes híve,
Saccperkb