A 2013-as Z világháborút megelőző látványos kampány (és Brad Pitt magyarországi forgatása, bár ezt a részt teljesen kivágták a végső verzióból), sőt még a film elején felbukkanó igényes főcím is igen sokat ígérő volt. Ehhez képest Marc Foster hollywoodi kliséktől súlyos, önmagát nevetségessé tévő zombi-katasztrófa förmedvényt „varázsolt” a vászonra.
Főhősünk a napjait tökéletes családapaként töltő ex-ENSZ-ügynök, Gerry Lane (Brad Pitt), aki családjával egy reggel útnak indul – a film furcsa mód nem ad egyértelmű választ arra, hogy tulajdonképpen miért. Az autóval dugóba keverednek, ahol váratlanul, minden különleges előjel nélkül bomba robban (ez már eleve felvet pár kérdést az ezt követő cselekményelemek tekintetében). Az utca felbolydul, kitör a pánik, és mindenki menekülni kezd. Hamarosan feltűnik néhány abnormálisan viselkedő, hörgő és ugráló ember, akik előszeretettel harapdálják sikítva rohanó társaikat: kirobban a zombiapokalipszis. Persze hősünknek családostul sikerül épségben kijutnia a kellemetlen helyzetből, majd exmunkakörének kapcsolati rendszerét kihasználva átmenetileg biztonságba tudja helyezni szeretteit. Őt azonban szólítja a kötelesség, hogy megmentse a világot és az emberiség azon kicsiny százalékát, akik még nem fertőződtek meg. Őrült nyomozási hajsza indul, élén Gerryvel, hogy megkeressék a vírus gyengéjét, és ezzel kifejlesszék az azt legyűrő vakcinát.
A zombifilm persze eleve elég problémás műfaj. Alapvetően nehéz kitörni az „víruskeltette káosz” klisés alapkonfliktusából, amelytől az emberek elvesztik korábbi énjüket, és agyatlan, hörgő gyilkológépekké válnak. Sajnos így a kétezres évekre a horrormitológiában ez a fajta, érdekes variációk kínálására alkalmatlan monstrum igen elcsépeltté vált, nem véletlen hogy számos alkotó már inkább ironikus/humoros megközelítéssel nyúlt a témához (Alkonyattól pirkadatig, Haláli hullák hajnala, Zombieland). Kifújt, kevés lehetőséget kínáló alaptörténet, a szörny igazából unalmas (hiszen nincs benne semmiféle pszichológiai motiváció) – de a Paramount mégis úgy gondolta, hogy befektet egy nagyszabású látványfilmbe, amely ebből indul ki, és még ráadásként halálosan komolyan veszi magát. (A zombik egyébként nagyon viccesre sikerültek, random mozgáskoordinációjuk és struccokra emlékeztető hangjuk a komédia felé közelíti a Z világháborút, bár valószínűleg nem ez volt a cél.)
A végeredmény kritikán aluli. A forgatókönyvvel alapjaiban komoly gondok vannak: a párbeszédek iszonyúan mesterkéltek. Minden értelemszerű történést szóban is megerősítenek az erre kitalált „ügyeletes jóváhagyó” karakterek, de olyan szájbarágós módon, hogy a néző komolyan kezdi azt érezni, hogy az alkotók olyan 40 körülire becsülték az IQ-ját. Néhány jelenet ezzel ellentétben csak mondvacsinált módon követi az ok-okozatiság alapszabályait: főhősünk a nyomozás során érthetetlen (és értelmetlen) gondolatmenetek mentén von le egyáltalán nem egyértelmű következtetéseket. A néző meg csak fogja a fejét, hogy mit próbálnak itt beadni neki. Ez súlyos ellentmondás egy és ugyanazon film esetében, de ez is minősíti a Z világháborút.
Ráadásul a szorosra vett műfaji keretek érdekében (zombihorror-akció-katasztrófa film) az alkotók önként és dalolva lemondanak a realitás alaptörvényeiről. De nem úgy, mint mondjuk a Die Hard 4., amely legalább ironizál a saját valószerűtlenségén (gondoljunk csak arra, mikor az ötvenes évei végét taposó Bruce Willis vidáman zsonglőrködik egy vadászgép tetején). A Z világháborúban a fordulópontként felbukkanó akció- vagy pusztulásjeleneteket rendre csak a cselekményvezetés szempontjából fontos karakterek élik túl, mindenki más a film gyilkológépezetének áldozatává válik. Egy idő után így erős szkepticizmus indul el a befogadóban, már nem is izgulunk a hősökért, mert minek, úgyis túlélik. A suspence-nek ezzel annyi.
De a kedvencem mégis a vég. Ezzel a film végleg bebizonyította, hogy semmi értelme nem volt ennyi pénzt beleölni ebbe a szuperprodukcióba. Hiába a rossz forgatókönyv, a néhol nevetséges látványvilág (mint például a falra törekvő zombitorony), a mosolyfakasztó szörnyek és a rossz színészi alakítások (BRAD, MIÉRT?!?!), azért vártam, hogy mondanivalójában hátha nyújt valamit a Z világháború. De nem. A végső konklúzióban a főhős mindössze annyit tudott átadni, hogy a háború csak most kezdődik, és harcoljatok, mert ez az egyetlen út. Tessék?! És ezzel a komoly filozófiai tézissel mit kezdjen egy átlagnéző, akinek a világában nem rohangálnak strucchangokat hallató, megvadult zombik?
Köszönjük szépen.
2/10
PanAma
