Alfonso Cuarón, a leghíresebb mexikói rendező, 2004-ben vált igazán ismertté, amikor a talán legjobban sikerült Harry Potter filmet, Az azkabani foglyot vezényelte. Ezután még két nagyon korrekt sci-fit készített, a 2006-os Az ember gyermeke című disztópiát és a 2013-as, hétszeres Oscar díjas Gravitációt, melyért a legjobb rendezés aranyszobrocskáját is kiérdemelte. Ebben a bejegyzésben kicsit visszanyúlok Cuarón fantasztikumkorszaka elé, és a szintén kiemelkedő, de kevésbé ismert Anyádat is (Y tu Mamá También) című, erotikus elemekkel vegyített road movie-ját vesézem ki.
A film röviden arról szól, hogy két jó barát, Julio és Tenoch, az érettségi utáni nyáron elindul egy utolsó, közös autókázós, szétesős, csajozós kalandra. Csatlakozik hozzájuk egy éppen házassági válságba kerülő, húszas évei közepén járó, titokzatos nő is, amivel tulajdonképpen a két, szexuálisan túlfűtött fiú egyik legnagyobb vágya teljesül. Kiderül, hogy - bár a srácok úgy érzik, ők a szabadság mintaképei - Luiza sokkal szárnyalóbb náluk. Hol egyik, hol másik fiút bolondítja magába, akik közben rájönnek, hogy a testiség túlmutat azon, amit eddig megéltek ezen a téren. Persze barátságukba is rendesen belegyalogol az útitársul fogadott femme fatale, és az eddig etalonnak tartott tízpontos brokódjuk felrúgása után válaszút elé érnek. Felmerül a nagy kérdés: a vágyott nő iránti folyamatos versengés és múltjuk szürke titkainak felszínre kerülése után megmaradhat-e a barátság?
Bár a film meglehetősen sok szexuálisan explicit jelenetet tartalmaz, mégis inkább egy önmegismerésről, felnőtté válásról és barátságról szóló dráma, mely erős nosztalgiát ébreszthet a 18 éves korunk iránt. Ezen a vonalon igazából csak egy alkotás jut eszembe, amely valami hasonlóra képes, az Állj ki mellettem! (vagy Állj mellém!), mely a 10-12 éves bőrünkbe való visszabújáshoz nagyon szép és szórakoztató mankó. Az Anyádat is tisztán szórakoztató faktora kicsit alacsonyabb, ez a mű sokkal drámaibb és nyersebb, tekintve hogy a felnőtt lét határán való egyensúlyozásról szól. Ezzel együtt viszont az egyik legjobb film a barátságról és annak múlandóságáról.
Gael Garcia Bernal (aki a zseniális mexikói drámából, a Korcs szerelmekből, esetleg a Che Guevara-filmből, A motoros naplójából lehet ismerős) brillírozik az apátlanul felnőtt ifjú Julio szerepében, és Diego Luna (Tenoch) is remekül hozza a korrupt politikus fiaként felnőtt, elkényeztetett aranyifjút. Maribel Verdú (A faun labirintusából) pedig árasztja magából a házasságában csalódott, titkokkal teli, szexuálisan túlfűtött ösztönlényt, aki sokat segít a fiúknak önmaguk megismerésében. A negyedik főszereplő a narrátor, aki bár nincs jelen, szerves része a filmnek, és mintegy figyelemelterelésként rengeteg kitekintő, oda nem illő információt oszt meg, ami a melankolikus atmoszférát erősíti.
A road movie-k jellemzően nem cél nélküliek, az utazás a főszereplők szellemi-lelki fejlődését szimbolizálja, és ez itt sincs másképp. Végállomásként az útitársak egy csodálatos, elhagyatott tengerpartra érnek, ahol Luisa megtalálja ideálját, egy idilli család képében, és a két fiú is végre megbékél egymással és önmagával (még ha csak időlegesen is). A tenger, ahogy a film többi része is, csodálatosan fényképezett, a kies mexikói öblök hívogatják az embert, a megnyugvást, és célba érést jelképezik.
Bár az Anyádat is nem annyira ismert, mint Cuarón későbbi közönség- és kasszasiker filmjei, szerintem a rendező legmélyebb, legtöbb mondanivalóval bíró alkotása. Hasonló hangulata van, mint a jobban sikerült Almodóvar filmeknek, az azokban jelenlévő túlzások és szélsőségek nélkül. Aki szereti a latinos mozikat, annak mindenképpen érdemes felvenni a "megnézendők listájára". Akit viszont zavarnak az nyers, mindent láttató jelenetek vagy a komótosan folydogáló cselekmény, az inkább hagyja ki.
7,5/10
Wancass
