Szerkesztőségünk több tagja skandinávfilm-rajongó, köztük én is, ám ami engem a leginkább izgat a jobbnál jobb alkotások között, az bizony a skandináv krimi jelensége, így ezen toplistás írásunk nem is szól másról, mint az északi borzongásról.
A skandináv krimik ugyanis előszeretettel egyensúlyoznak a thriller és a krimi határmezsgyéjén, folyamatos izgalomban tartva ezzel a nézőt. Az északi alkotók kihasználják hazájuk földrajzi adottságait, és már az északi táj látványától is didergünk, hol van még a gyilkosság? Mert hát ezek a krimik sosem szólnak egyszerű ékszerlopásokról, itt bizony hullák fekszenek minden bokorban, és a megoldás sem olyan kézenfekvő, amit a kis szürke agysejtek pillanatok alatt felfednek.
Tehát van nekünk északi tájunk és véres gyilkosságunk bonyolult megoldással, de a skandináv krimi képlete mégsem ilyen egyszerű. Vannak még kihagyhatatlan elemek! Először is a társadalomkritika, majd nem árt, ha hideg, nagy mélységélességben fényképezett felvételeket tartalmaz a film, ezzel teremtve meg a vérontás rideg helyszínét. Meg aztán kell egy szellemileg sérült, sok esetben gyerekkori traumát átélt gyilkos és egy hasonlóan elfuserált nyomozó, aki gyakran az alkoholba menekül magánélete elől. Merthogy az sem valami fényes…
Ám ne felejtsük el megemlíteni, hogy ezen filmek 90%-a adaptáció. Olyan sztárírók munkáit filmesítik meg, mint Jo Nesbø vagy Jussi Adler-Olsen, hogy Stieg Larsson híres-neves Millenium-trilógiájáról már ne is beszéljünk. Külön műfajt tudhat magáénak a skandináv krimi, amelyet a skandináv noir / nordic (azaz északi) noir elnevezés illet, utalva ezzel természetesen a noir műfajára/stílusára. Az ilyen írásokra mind jellemző a szikár, lényegre törő fogalmazás, a realisztikusság és a negatív főhősök – amelyek egyaránt a jó adaptációk ismérvei is. Hihetetlen kritikával mesélnek a skandináv írók hazájukról, felszínre hoznak olyan dolgokat, amiket eddig a csendes Észak megtartott magának. A gyilkosság, a multikulti, a bürokrácia, az alkoholizmus és az erőszak bizony a jóléti államok problémái is, mert az ember, az mindenhol ember.
De az általánosítások helyett nézzük, milyen kiváló filmeket kaptunk Északról!
A dán:
Mikkel Nørgaard: Nyomtalanul (Kvinden i buret, 2013): Nemrég írtunk kritikát erről a filmről, így most csak annyit tennék hozzá, hogy alig várom a folytatást!
A svéd:
A Millennium-trilógia:
- Niels Arden Oplev: A tetovált lány (Män som hatar kvinnor, 2009)
- Daniel Alfredson: A lány, aki a tűzzel játszik (Flickan som lekte med elden, 2009)
- Daniel Alfredson: A kártyavár összedől (Luftslottet som sprängdes, 2009)
Stieg Larsson méltán híres klasszikusát elkészítették mozifilmekként, majd egy évvel később, 2010-ben hatrészes minisorozatként is kiadták. A sorozat nem sokban tér el a filmektől, viszont így gazdagodtunk jó pár élvezetes perccel, amiért a rajongóknak érdemes megnéznie a tévés változatot is.
Közhelyes, ám igaz, hogy A tetovált lány az alfája és ómegája a skandináv krimiknek, így mindenféleképpen érdemes összebarátkozni vele. Bár sajnos hangsúlyoznom kell, hogy az első részhez képest A lány, aki a tűzzel játszik már kevésbé sikerült, érződik a rendezőváltás rajta, ugyanakkor Daniel Alfredson becsületére váljon, hogy a trilógia befejezésére összeszedte magát, és A kártyavár összedől méltó zárása a Milleniumnak. Annyi bizonyos, hogy Noomi Rapace alakítását sosem fogjuk elfelejteni.
A norvég:
Morten Tyldum: Fejvadászok (Hodejegerne, 2011): Erről a remek Nesbø-adaptációról is beszámoltunk már korábban, így hát maradjunk csupán a megemlítésénél. Ami viszont fontos hír, hogy Nesbø másik nagysikerű regényét, a Hóembert most már biztos, hogy megfilmesítik, a rendezői székbe pedig nem más, mint a Suszter, szabó, baka, kém (Tinker Tailor Soldier Spy, 2011) rendezője, Tomas Alfredson ül.
Az izlandi:
Baltasar Kormákur: Vérvonal (Mýrin, 2006): Kormákur neve egyet jelent a minőségi borzongással, nem vagyunk ezzel másképp a Vérvonal esetében sem. A film Izland nem éppen idilli oldalát mutatja be Arnaldur Indriason krimiíró regénye alapján, egy különösen véres gyilkossággal a középpontban. A film rendkívül erőteljes képi világgal rendelkezik köszönhetően a tehetséges operatőrnek, Bergsteinn Björgúlfssonnak, aki egyébként a Lovak és emberek, Izland Oscar-díjra jelölt filmjének fényképezéséért is felelős (és amelyet a magyar közönség a Titanic Filmfesztiválon láthatott). Egyszóval a Vérvonal esetében minden összeállt egy jó film elkészítéséhez: rendező, író és operatőr – a legjobbak közül.
A koprodukció:
Hans Rosenfeldt: A híd (Bron/Broen, 2011–): A svéd–dán sorozat a Malmőt és Koppenhágát összekötő Øresund-hídról kapta a nevét, ugyanis az első évad egy, a híd közepén talált hullával veszi kezdetét, és így a nyomozás természetesen a svéd és a dán rendőrségre egyaránt tartozik. Így kerül egy csapatba Saga Norén (Sofia Helin), az Asperger-szindróma tüneteit produkáló, antiszociális nyomozónő és Martin Rohde (Kim Bodnia), a magánéleti problémákkal küzdő dán rendőr. A sorozat jelenleg a második évadnál tart, de felmerült a folytatás lehetősége is.
Minőségi felhozatal, tessék válogatni!
kockás