Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Cirko-körkép: Fikció és valóság

2014. augusztus 12. 12:21 SzamárCsacsi

Bár lecsúsztunk mindkét film premierjéről, érdemes nem elmenni szótlanul kedvenc kismozink és forgalmazónk, a Cirko legújabb bemutatói mellett. Annál is inkább, mivel még mindkettőt adják, ráadásul bár merőben különböző művekről van szó, mégis fellelhető valamiféle kapcsolat köztük. Lássuk tehát miről maradt le az, aki nem járt az utóbbi hetekben a Cirko-Gejzír moziban.

Sacro-GRA_Palmologo.jpg

Róma körül (Sacro GRA, 2013)

Gianfranco Rosi rendezése az első dokumentumfilm, amely megnyerte az Arany Oroszlánt Velencében. Ez azért is nagy szám, mert az említett esemény a világ legöregebb nemzetközi filmfesztiválja, tavaly pedig már 70. alkalommal tartották meg. A Róma körül emellett tizenöt év után az első olasz film, amely elnyerte a díjat. Rosi rendezése a Rómát körülvevő autópálya, a nagy körgyűrű (Grande Raccordo Anulare – röviden GRA) mentén élő legkülönbözőbb figurákat követi. A számos karakter között mindenféle előfordul: van itt a pálmák rovarfertőzöttségét vizsgáló tudós, ingatlanügynök, mentős, panellakó, prostituált, fotónovella-színész (kiderül, hogy még mindig nagy népszerűségnek örvend Olaszországban az Antonioni és Fellini által már az ’50-es években, A fehér sejkben (Lo sceicco bianco, 1952) kiparodizált fényképregény). A felhozatal bár nagyon színes, egyaránt rendkívül széttartó is. A körgyűrű csak laza kapcsolatot alkot a szereplők között, igaz többjük életében nem meghatározó az autópálya jelenléte.

Rosi úgy figyeli meg őket, mint egy természetfilmes. Nem lép interakcióba velük, gyakran még ott sincs a kamera mögött. A karakterek nagy része mindazonáltal bár érdekes, egyik se igazán izgalmas, viszont konkrétan unalmas vagy kibontatlan is akad köztük. A film itt azzal hibázik, hogy túl sokat markol: túl sok a karakter, és van köztük olyan, aki teljesen elsikkad, mások meg bár jobban előtérbe kerülnek, mégsem ismerjük őket meg teljesen. Rengeteg olyan érdekes koncepciót alkalmaz, amelyek önálló dokumentumfilmként is megállnák a helyüket kibontva, mint a panellakásokat az ablakon kívülről, krán segítségével megfigyelő epizódok vagy a körgyűrű kurváit bemutató részek. Azáltal, hogy mindezt belesűríti egy filmbe a rendező, hiába színesíti a produkciót, egyúttal felületessé is teszi. Összecsapottsággal mindazonáltal nem lehet vádolni, Rosi ugyanis két egész évet töltött a forgatással.

6/10

Photo 1 - Carmina.jpg

Carmina megoldja (Carmina o revienta, 2012)

Paco León játékfilmje Spanyolország egy szegényebb térségébe kalauzol el minket, ahol Carmina, egy testes, ötven körüli asszony él családjával. A pénz ugyan nem veti fel őket, a balszerencse annál inkább. A kellemetlen szituációkat azonban, amelyekbe rendszeresen keveredik a család, Carmina egytől-egyig megoldja talpraesettségével. A film végig dokumentarista stílust alkalmaz, ami nem csak az operatőri munkában merül ki, hanem a szereplők számos alkalommal konkrétan a kamerába beszélnek interjúszerűen, ezzel megtörve az elbeszélést. Ezek a részek rendkívüli módon lelassítják a cselekményt, és bár a film mindössze hetven perc, mégsem történik túl sok minden benne. Carmina személye – aki néha már Divine-t juttathatja eszünkbe, nemcsak testalkatával, de hasonlóan undorító is tud lenni, mint ahogy azt pár jelenetben megmutatja – azonban elég érdekes ahhoz, hogy fenntartsa a néző figyelmét.

A film jóllehet még így is lagymatag, és a teljes középszerűségtől csak a végső csavar menti meg, amely után mégis jóízűen állunk fel a moziszékből. A Hitchcock utolsó filmjére rímelő befejező képkockát egy Tom Clancy-idézet követ, miszerint a fikció és a valóság között az a különbség, hogy a fikciónak muszáj, hogy értelme legyen. És bár Carmina és családja, ha Olaszországban élne, akár a Róma körül egy szegmensébe is simán elmehetne, a film befejezése lesz az, ami megtöri ezt a kapcsolatot. A Carmina megoldja ugyanis nem dokumentál, történetet mesél, de a cselekmény célja csak a legvégén derül ki. Paco León elsőfilmes azonban különösen nagy figyelmet fordított a valóság és a fikció összemosására: több karakter is az őt játszó színészről van elnevezve, köztük Carminával. Az áldokumentumfilmnek egyébként azóta már egy folytatása is készült, reméljük, egyszer ez is elér hozzánk, mivel bár a Carmina megoldja nem lenyűgöző erejű, azért élvezhető mozi.

6/10

Szamár

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr356591717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása