A Hős6os (Big Hero 6, 2014) az első olyan Disney produkció, mely Marvel képregényhősöket adaptált a filmvászonra, méghozzá éppen csak a karakterek esszenciáját megragadva és felhasználva a filmhez. Az azonos című képregény cselekménye ugyanis nem egyezik a filmével, a szélesvásznon megjelenő Hős6os egy friss és ropogós történet (lenne, ha a szuperhős filmek nem mindig ugyanarra a kaptafára épülnének). A 3D-s animációs film immáron a ötödik darabja a Walt Disney neo-reneszánsz korszakának, melyet a Pixarral való egyesülés első gyümölcsének megjelenésétől számítunk (Volt [Bolt, 2008]; Aranyhaj és a nagy gubanc [Tangled, 2010]; Rontó Ralph [Wreck-It Ralph, 2012]; Jégvarázs [Frozen, 2013]).
A film főhőse, Hiro Hamada egy 14 éves csodagyerek, aki már egy éve kijárta a gimnáziumot, temérdek szabadidejében pedig robotokat épít, melyeket alvilági versenyeken küld harcba. Testvére, a szintén műszaki zseni Tadashi a helyi egyetemen kamatoztatja tudását, ahol egy olyan roboton dolgozik, mely a jövőben az egészségügyet szolgálja majd. Ő nem más, mint Baymax, a pufók, csupaszív „lufi”, aki egy légynek sem tudna ártani. Mivel Tadashi nem nézi jó szemmel öccse kilengéseit, egy nap becsalja az egyetemre, ahol Hiro ledöbben a tanulók innovatív munkáin. Minden vágya lesz bekerülni, a felvételin is remekel, azonban ekkor tűz üt ki az intézményben, és testvére odaveszik. Miután felmerül a gyanú, hogy az eset nem pusztán baleset volt, Hiro testvére barátaival és Baymax-szel a tettes keresésére indul. Hiro minden társának személyre szabott robot jelmezt tervez, melyekkel felvehetik a küzdelmet a gonosz ellen.
A 3D-produkció történetében talán nem a legerősebb, de látványvilágában és atmoszférájában már annál inkább. A cselekmény színhelye San Fransokyo, amely tulajdonképpen San Francisco „japánosított” változata. A képregények Tokióban játszódnak, azonban a film készítői egy saját univerzumot szerettek volna felépíteni. Az amerikai nagyváros utcáira és nevezetességeire ráhúzott Tokió-bevonat így egy fantasztikus, ultramodern környezetbe helyezi a szereplőket, meghagyva a Ködváros ismerős báját. A képzeletbeli várost olyan részletességgel alkották meg, hogy ha az a valóságban is létezne, annak gyakorlatilag bármely szegletébe lehelyezhették volna a kamerát.
A Disney-Marvel kollaboráció inspirálta karakterekben is megjelenik ez a kettősség, Hiro és Tadashi ugyanis félig kaukázusi, félig japán származásúak. A film főhősének kiléte is kétértelmű, megkérdőjelezhető: bár Hirót már a kezdetektől fogva ismerjük, ő irányítja a cselekmény szálait, jelleme mégsem annyira kedves a néző számára, hogy azonosulni tudjon vele. Annál inkább erősre sikerült Baymax „személyisége”, aki az egész filmet elviszi a hátán. A marketingesek is az ő karakterére építenek, a plakátokon, promóciós termékeken is az ő figurájával hirdetik a filmet. Az „emberi” karakterek eléggé egysíkúak, az egyetlen jól sikerült, szerethető figurát (Tadashit) pedig már a történet elején megölik a készítők. Mindezeket figyelembe véve a film és a filmcím nincsenek összhangban egymással.
A szédítő és újszerű látványvilág, valamint a hiperaranyos robot elég indok arra, hogy ezt a filmet látni kelljen. Azonban ha valakinek már elege van a szuperhős filmekből, a Hős6ost is unni fogja, tekintve, hogy a gonosszal való találkozás még csak csavart sem tartalmaz és eléggé vontatott. Gyerekek számára felhőtlen szórakozás lehet, felnőttek számára a bugyuta viccek és a kevésbé érdekfeszítő akciójelenetek már kevesebb kielégülést nyújtanak. A történet mégis működik, vannak kiemelkedő pillanatok, melyek ellensúlyozzák a gyengeségeket. Baymax-szel valószínűleg még fogunk találkozni a jövőben, kár lenne kihagyni a mostani eseményt.
