Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Blue Jasmine

2013. szeptember 26. 19:40 PanAma

Woody Allen - aki most decemberben tölti be 78. születésnapját - ez évben is egy újabb filmmel rukkolt elő: a Blue Jasmine-nal. A sajtó eszméletlen hírverést csapott az alkotás körül, jobbára pozitívan értékelték a művet. Talán pont ezek miatt az elvárások miatt csalódtam ilyen nagyot a Blue Jasmine-ban. Szerintem a mester elfáradt (ezt bizonyítja előző, ugyancsak elég gyenge filmje, a Rómának szeretettel is).

Blue-Jasmin.jpg

Az előkelő New York-i felső tízezer népszerű társasági tagja Jasmine (Cate Blanchett), mígnem egy napon dúsgazdag férjének, Halnak (Alec Baldwin) vállalkozása darabokra nem hullik csalás gyanúja miatt. A férfi börtönbe kerül, házasságuknak vége, Jasmine pedig ezzel elveszti mindenét. Az idegösszeroppanás határán úgy dönt, hogy nyugatra megy új életet kezdeni, és testvérénél, Gigernél telepszik le San Fransisco-ban. Az újrakezdés nem könnyű, de nem csak magára utaltságának fojtogató tudata miatt, hanem mert Jasmine képtelen lejjebbadni a korábban megszokott arisztokratikus életmódjából.

A film cselekménye a rendező életművében már megszokott, elemeiben hétköznapi, ám tálalásában mégis extravagáns emberi problémákra koncentrál. Ilyen azonosulásra késztető kérdéskörök voltak korábban a kettős szerelem választásra kényszerítő helyzete (Match Point), vagy az elveszett aranykor keresése (Éjfélkor Párizsban), jelen esetünkben pedig az, hogy mennyire nehéz a lelki traumákon továbblépni, pláne ha ez éles és kényszeredett társadalmi mobilitással jár. Talán a film rejtett mondanivalója az, hogy mindenki az marad, akinek születik, az arisztokratából nem lesz recepciós lány, és fordítva sem.

Ez a felvetés egyébként érdekes lehetne, de a film elköveti azt a hibát, hogy túl sok mindent akar mondani, és így sokat markol, de keveset fog. Állandóan ingadozunk a különféle feldobott problémák között, ilyen az említett társadalmi kérdés; a lelki problémák megoldási kísérletei és azok kudarcba fulladása, az őrület perceinek felbukkanása; az eltérő karakterek útjainak vizsgálata és személyiségfejlődési kérdéseik. Eközben pedig folyton várjuk, hogy a film végre előrelépjen. Ez nem történik meg, a sztori egy helyben rostokol.

További kellemetlen pont, hogy a Blue Jasmine-ban nincs egyetlen azonosulásra késztető karakter sem. Egyszerűen a film senkit nem szerettet meg velünk annyira, hogy együtt tudjunk vele érezni: Jasmine jelleme kezdettől fogva ellenszenves, mikor pedig kiderül ocsmány titka, egyenesen utálatos lesz; a húga naiv és butuska, tényleges előrelépésre valóban képtelen; a többi karakterről meg ne is beszéljünk. Valahol mindig belátni a cukormáz alá és így feltárul a rothadt belső. A vég így egyáltalán nem megrázó, inkább keserű, de valahol elégtételt ad.

A színészi játékok egyébként zömében emelték a filmet, Cate Blanchett nagyszerűen birkózott meg mind az arisztokrata feladattal, mind az őrület ábrázolásával.

Sajnálom Woody, ez most nem sikerült annyira.

6/10

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr335534295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pitypalatty úrfi · http://proletarokkozt.blog.hu 2013.09.27. 12:10:24

Tényleg egy helyben toporog a film, de Cate Blanchett játékáért már megérte nálam :)

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.09.27. 12:11:19

Már vagy 4 filmmel ezelőtt elfáradt...

padlogaz 2013.09.27. 14:47:55

ezt nem láttam, nem érdekelt annyira a tartalma, hogy megnézzem, de a rómának szeretettel szvsz kifejezetten jó volt.

☉ ☾ 2013.09.27. 14:48:18

Bármelyik filmjét nézed meg, ugyanazt látod. Woody Allen egy megújulni képtelen sorozat rendező, aki, mint a Dr. House vagy a Lost írói, igazából nem tartanak sehová. A rögzített keretek között így csak a részletekre - párbeszéd vagy a színészi játék, számíthat csupán. Ha ez sikerül és a színészei jó passzban vannak, a film nézhető. De a könnyed tömegszórakoztatáson kívül, kár is elvárni tőle mást.

Nelson. · http://nelson.blog.hu 2013.09.27. 14:48:25

az Annie Hall óta elfáradt...
de én azért bírom. már nem várok tőle nagy durranást. de azért ezt is meg fogom nézni, már csak Cate Blanchette miatt is.

kecsegtető 2013.09.27. 14:48:31

Szerintem meg ez a filmje kifejezetten jó volt, Cate Blanchett meg szuper. Az Éjszaka Rómában, meg az előző , szerintem nézhetetlenül rossz volt.

kecsegtető 2013.09.27. 14:48:34

Bocsánat rosszul írtam az előző filmje címét. Na, az tényleg olyan gyenge volt, hogy még a címe sem maradt meg!

jet set 2013.09.27. 14:48:38

Szerintem már elég régóta fáradt, de ő az akit ILLIK kedvelni és csak jókat lehet mondani a filmjeiről, Oscart KELL neki adni gyenge forgatókönyvért is.

Wintermoots (törölt) 2013.09.27. 14:49:21

ha lehet woody munkásságában változást találni, az mondjuk a kilenvenes évek közepe, amióta gyakran kevésbé "intellektuális", kicsit szélesebb közönséget célzó( kivételek vannak, lsd. pl. whatever works), ill. a kétezres évek közepe, amikortól főleg európában dolgozik. vagy éppen mondhatjuk, hogy korábban jóval kevésbé jelentek meg filmjeiben az anyagi problémák.
de egyébként semmi jelentős változás, annie hall+belső terek a komikus és a drámai allen, azóta ezeket variálja, különböző színvonalon és köntösben. éjfélkor párizsban, blue jasmine nem rosszabb, mint bármelyik évtizedből találomra kiválasztott két woodyfilm, csak mondjuk a nyolcvanas években még nagyobb kultusza volt, kevésbé megunt volt, mint ma.

az értékeléssel egyetértek, de a negatívumok jobbára tudatosak, ilyennek akarta a rendező

Uva 2013.09.27. 16:08:00

szerintem jo volt

Tyranno1 2013.09.27. 16:12:16

Véleményem szerint ez Woody Allen egyik legjobb filmje!Az én meglátásom szerint ez egy szelet Jasmine életéből,ami éppen "helyben toporog",sőt,megfeneklik.Sajnos van ilyen!Van,hogy az utolsó kapaszkodókat is elveszítjük.Ilyenek voltak Jasmine életében a húga és a nevelt fia.Igen,ő is hibás volt abban,hogy elveszítette őket!Van,hogy az ember jóvátehetetlen hibákat követ el,amit már a következő másodpercben "visszaszívna",nem?Miért kéne,hogy a filmhősök szimpatikusak legyenek?Mi minden élethelyzetben szeretnivalók vagyunk?A mi életünk nem feneklik meg olykor?Éppen erre hívta fel a figyelmet Woody.Bölcs ember ő!
Még annyit,hogy a "húgához",bár nem vérszerinti húga,talán van visszaút,a közös gyerekkor miatt,a nevelt fiához viszont nincs!Ezzel talán még azt is érzékeltetni akarta Woody,hogy a vérszerinti kapcsolatok a legerősebbek,és aki egyedül van a világban,mint Jasmine,annak sokkal nehezebb az élete.
süti beállítások módosítása