David Lynchet gondolom, nem kell bemutatni: ő az a félőrült rendező fura hajjal. Bár ez a leírás meglepő módon Tim Burtonre is illik – és a két művész nem is áll olyan messze egymástól – maradjunk az ősz hajú versenyzőnél.
Mr. Lynch Arany Pálma díjas (Veszett a világ) amerikai filmrendező, de nevezhetjük látnoknak is. Sajátos vizuális világgal (melyről leginkább kisfilmjei tesznek tanúbizonyságot) és történetvezetéssel dolgozik. A posztmodern káosz egyik kiemelkedő alkotója, off-Hollywood jeles képviselője, és a mai nap lett 68 éves. Ennek örömére a szerkesztőség egy rendhagyó top3 cikkel készült: megszavaztuk kedvenc Lynch-filmjeinket.
Figyelem, szigorúan szubjektív lista következik!
3. Az elefántember (1980)
John Hurt a súlyos testi deformáltságban szenvedő John Merrick szerepében: az elefántember, akit mindenki ellök magától, még saját családja is, amíg fel nem karolja egy londoni kórház ifjú sebésze, dr. Frederick Tereves (Sir Anthony Hopkins). Mit jelent embernek lenni és hogyan leszünk azzá?
Lynchet Mel Brooks kérte fel az "elefántember", Merrick történetének megrendezésére a Radírfej (1977) kedvező fogadtatása után. A vállalkozás olyan jól sikerült, hogy 8 Oscar-díjra is jelölték a filmet, többek között a legjobb rendező kategóriájában is.
2. Kék bársony (1986)
Igazi posztmodern midcult, azaz szerzői közönségfilm, besorolhatatlan műfajjal: hogy thriller, bűnügyi film vagy romantikus vígjáték-e, azt mindenki döntse el maga! A lényeg, hogy mi szerettük sajátos hangvétele és képi világa miatt.
A film egy különös nyomozással veszi kezdetét, Jeffrey Beaumont (Kyle MacLachlan) hazatér szülővárosába, apja csaknem halálos szélütése miatt. A kórházból tart hazafelé, mikor átvágva egy üres telken, talál egy levágott fület. Vajon kihez tartozik?
1. Dűne (1984)
Valami felfoghatatlan okból kifolyólag, nálunk a Dűne vitte el az első helyezést, holott Mr. Lynch legrosszabb filmjének tartja, és nem szívesen emlékszik vissza rá. Nem éppen úgy alakult a forgatás és az utómunka, mint azt a rendezőúr szerette volna...
A film Frank Herbert 1965-ös, azonos című regényének adaptációja, mely egy tudományos-fantasztikus világba repít olyan szereplőkkel, mint Lynch egyik kedvence, a már említett Kyle McLachlan, Sting vagy Sir Patrick Stewart.
A három „nyertes” filmen kívül egyébként minden Lynch-film kapott legalább egy szavazatot, szoros volt a verseny. Így mindenféleképpen érdemesnek tartom megemlíteni a teljes életművet, mely sajnos a 2006-os Inland Empire óta nagyjátékfilmes folytatás nélkül maradt (egyelőre). Reméljük Mr. Lynch lassan a filmforgatásba is annyi energiát feccöl majd, mint más kreatív területekre.
Addig is mi itt várunk:
