Nem valószínű, hogy a Megdönteni Hajnal Tímeát fogja megváltani a magyar mozit. De legalább nem tapossa bele a Szuperbojz és az SOS Love jelentette undormányba. Sőt, ez a film voltaképp a maga módján vicces és szórakoztató, ráadásul igazi profi munka.

A sztori persze nem túl bonyolult: egy osztálytalálkozón egymásba gabalyodik a két régi barát, Horváth Dani (Simon Kornél) és Hajnal Tímea (Osvárt Andrea), ám ezt filmre veszi Bögőcs (Szabó Simon), az osztály régi hmcs-je, aki megzsarolja Danit, hogy tönkreteszi vele az esküvőjét, ha nem "döntheti meg" Hajnal Tímeát. Így hősünknek két másik osztálytárs (Lengyel Tamás és Jordán Adél) segítségével meg kell szereznie a felvételt/ ki kell elégítenie Bögőcsöt, mielőtt beütne a krach... 

A rendező és az operatőr kiváló munkát végeztek, a filmet esztétikailag jó nézni, nincs benne bizonytalan, suta kép, a látvány simán felveszi a versenyt akármelyik ultrakifinomult amerikai romkommal, mindezt úgy, hogy ügyesen belecsempészik a tipikus magyar helyzeteket, ízeket (stadionépítés, amerikai nagyi, a Föld legfurább pornóipara). Ráadásul ezek a képek, ötletek úgy vannak elhelyezve a filmen, hogy nem mászik igazi magyar művészesen a képedbe, hogy "nézz ide, aktuális vagyok! Mondani akarok valamit!". Apropó "nem mászik a képedbe": ebben a filmben is voltak termékelhelyezések, viszont nagyon régóta ez volt az első magyar közönségfilm, ahol ez nem akasztotta meg a cselekményt, és nem üvöltözött gorombán lefelé a vászonról, hogy milyen szalámit vegyek.

A színészek nagy része is többé-kevésbé jó munkát végez; ugyan Szabó Simon és Jordán Adél kicsit túljátsszák szerepüket, viszont ennyi belefér a karakterükbe. Simon Kornél szó szerint ugyanazt a figurát hozza, mint a Társas játékban. (Még a hölgyeményt, akit a hősnőért otthagy is ugyanaz játssza, mint az első évadban, csak ott őt hívják Timinek, itt meg a másik nőt.) Akiket viszont végképp ki  kell emelnem, az Kamarás Iván, akinek ezzel a mocsok figurával külön filmet kéne csinálni, illetve a szintén epizódszereplő Szandter Anna, akinek hétpercnyi játékideje alatt többet nevettem, mint a film egésze alatt. Lelövöm nektek, a már trailer-ben is elhangzott "Hülye vagy, ez Jézus!"-poén még messze nem a jéghegy csúcsa.

Kép: Intercom

És most beszéljünk a gyengébb pontokról: először is, Osvárt Andrea. Nagyon kedves nő, de olyan természetellenes hangsúllyal beszél, mint a törpe a Twin Peaksben. Nem tudja nekem eladni, hogy Hajnal Tímea egy személy, nem csak egy szerep­­archetípus, pedig, ironikus módon, a film jelentős részében azon nyivákol, hogy nem szeretne sztereotípia lenni.

A másik problémás rész a forgatókönyv: sok a felesleges rész, például Jordán Adél és Lengyel Tamás násztánca mintha csak azért lenne benne, mert a készítőknek eszükbe jutott, hogy castingoltak két zseniális magyar színészt és nem kezdtek velük semmit. Illetve - ezt nem győzöm eléggé kihangsúlyozni - attól nem lesz szimpatikus egy szereplő, hogy a film elején rábök a narrátor, hogy ő a jófiú. Legalább látnánk, hogy bármit élvez az életben, bármit hozzátesz a világhoz, megérdemli Hajnal Tímeát. Védekezhetnek azzal, hogy Woody Allen sem érdemelte meg Diane Keatont egyik filmjükben sem, de azokban a filmekben legalább azért szurkoltál Woodynak, mert vicces volt és kimondott olyan igazságokat, amiket te nem mertél vagy nem is gondoltál rájuk. Márpedig egy romantikus vígjátékban elengedhetetlen, hogy szeressük a főhősöket, szurkoljunk nekik.

Összességében jobb film volt, mint amire számítottam, és egyszer érdemes megnézni, de szerintem ne ez legyen a Valentin-napi randifilmetek. Mondjuk ezerszer inkább ez, mint az abszolút bizarr és beteges Végtelen szerelem, vagy Justin Bieber koncertfilmje.

6,5/10

Saccperkb