Jaime, Jaime, kellett neked azt csinálnod? Ráadásul ott, ahol? Ejnye, Jaime, most akkor a csajok bosszút állnak. Ez a legújabb női vígjáték, A csajok bosszúja.
Először beszélgessünk kicsit arról, mit jelent az, hogy női film. Jó, a legegyszerűbb válasz erre az, hogy olyan film, amely leginkább a női közönséget célozza meg. De hogy ez pontosan milyen filmeket takar, azt sokkal nehezebb meghatározni: gondolkozhatunk műfajokban, és mondhatjuk azt, hogy a romkom és a melodráma alapvetően női dolog, míg a sci-fi és a fantasy inkább férfi. És ekkor PanAma lecsavarná a fejem, mivel neki, lány létére, nagyjából hányingere van a romkomoktól, míg nekem a top10 kedvenc amerikai filmem evör listámon szerepel egy melodráma (Casablanca), és két romkom is (Bringing Up Baby és Van, aki forrón szereti), azonban, ha a nagy átlagot nézzük, ez a megosztás igaz. A kortárs Hollywoodban, a nagy nemi egyenjogúság korában azonban megpróbálnak eltávolodni ettől a modelltől, és vagy olyan filmeket készítenek, amelyeket az egész család vagy legalábbis a fiú és a lány is élvezhet (ilyenre példa mondjuk Az éhezők viadala mint szerelmi háromszöges melodráma és sci-fi-akció különös házassága), vagy fognak alapvetően férfiakat célzó műfajokat, és átrakják nőibe. Erre a legszembetűnőbb példa az alpári vígjátékok elnőiesedése. Voltak ugyebár a jó öreg kakapisi-komédiák, élükön az Amerikai pitével és a Másnaposokkal, amelyek mára átadták a helyüket a főleg Melissa McCarthy (Koszorúslányok, Női szervek) és Cameron Diaz (Rossz tanárnő) nevével fémjelzett undi női poénhegyeknek.
És mégis, hogyan jöttek létre ezek a filmek? Na, nem úgy, hogy női problémákat, női témákat kezdtek el bennük felfedezni és kifigurázni. Nem, mert ahhoz a rendező-producer uraknak el kéne fogadniuk, hogy a nők is épp olyan érdekes, többdimenziós karakterek tudnak lenni, mint a férfiak (persze, a producer urak mentségére legyen szólva, azok a nők, akikkel ők találkoznak – a didimodellek és egyebek –, valóban nem túl bonyolult lények). Szóval az ezekben a filmekben szereplő női karakterek elég távol állnak mindenfajta valós emberi lénytől. Inkább olyanok, mint amilyeneknek a férfiak látják a nőket, arról beszélnek, amiről a férfiak gondolják, hogy a nők beszélnek: róluk. Van ez az elég egyszerű feminista vizsgáló eszköz, a Bechdel-teszt: nézz meg egy filmet, és ha van benne két megnevezett női szereplő, akik beszélnek egymással, úgy, hogy a téma nem a férfiak, akkor az a film megfelelően ábrázolja a nőket. A csajok bosszújában három női főszereplő van, akik a filmidő 90%-ában együtt lógnak, és a Bechdelen való átcsusszanás mégsem sikerül. Az egyetlen téma az a szemét, gonosz, de iszonyatosan vonzó férj (Nikolai Coster-Waldau).
És mindeközben A csajok bosszúja nem menthetetlenül rossz film, vannak benne kifejezetten vicces mondatok, jelenetek, és a színészek is mindent kihoznak az egyébként nagyon elnagyoltan megírt figurákból. A legrosszabbul Leslie Mann járt, aki egyébként szerintem alulértékelt, de kiváló komika, itt azonban abba a nehéz helyzetbe került, hogy nem tudja, pontosan mit kell játszania: egyszer kemény és ravasz jégkirálynőként, másszor pedig a Bolond Kalapos unokahúgaként jelenik meg, nehézzé téve a figura befogadását. A legjobb jelenetek azonban mégis azok, amikor kettesben van Cameron Diazzal, és a mozivászonról süt a kettejük közti (valószínűleg igazi) barátság. A harmadik hősnőnk pedig Kate Upton… Ő szép. Más jót nem nagyon tudok róla mondani, de szép. Nikolai Coster-Waldau pedig kiválóan hozza Jaime Lannister nem vérfertőző, kortárs változatát az öntelt hólyag férj szerepében.
Nem A csajok bosszúja volt a legrosszabb film, amit idén moziban láttam, lehetett rajta egyet-kettőt nevetni. Randifilmnek nem rossz, ha esetleg ilyesmit kerestek, de lányok, kérlek, ne haragudjatok a pasitokra, ha az egy kicsit jobban fókuszál Upton kisasszony mellkasi részére, mint a cselekményre. Illetve, akkor javaslom még a filmet, ha ti is meg akarjátok büntetni Jaime-t azért, amit a múltkor csinált a templomban, mert az nem volt szép.
5/10
Saccperkb
