Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Kiüresedett texasi történetek

2014. május 14. 19:45 PanAma

Csütörtökön érkezik a mozikba a Coen fivérek legújabb alkotása, a Llewyn Davis világa. Ennek alkalmából idézzük fel a legendás alkotópáros korábbi, három Oscar-díjjal jutalmazott alkotását, a 2007-es Nem vénnek való vidéket. Valószínűleg az egész földkerekségen van cirka száz befogadó, akiknek nem tetszett ez a film – én közülük vagyok egy. Úgyhogy már alig várom, hogy a kommenteken keresztül elsodorjon a gyűlöletcunami. Hajrá!

Llewelyn Moss (Josh Brolin) a texasi prérin vadászva véletlenül egy mészárlás helyszínére és csepp jóval sem kecsegtető nyomaira bukkan: szanaszét heverő holtestek, rommá lőtt autók és az egyik platón szép adag heroin. Innen nem messze pedig egy táskában rengeteg dollár – a férfi úgy dönt, hogy középszerű életének megsegítésére eltulajdonítja a talált összeget. Csakhogy ezzel a sivatagban látott mészárszék tovább folytatódik: nem csak a rendőrség, illetve a mexikói drogkartellek erednek Moss nyomába, hanem egy rejtélyes pszichopata (Javier Bardem) is, akinek nem szent sem élet, sem halál – ahogy a „maroknyi dollár” sem.

no-country-for-old-men-no-country-for-old-men-23-01-2008-21-11-2007-3-g.jpg

A Coen fivérek – a szerzői jelleg ellenére – előszeretettel nyúlnak az álomgyár műfajaihoz, történet szempontjából a Nem vénnek való vidék pedig a testvérpáros életművében markáns vonalat képviselő bűnügyi filmes irányhoz köthető, miképpen a Halál keresztútján, a Fargo vagy A nagy Lebowski is. Csak itt a gengszterfilmes vagy vígjátéki elemek helyét a thriller és a brutális erőszak tölti be – a Nem vénnek való vidék néha már ízléstelenül túlhajtottan tematizálja (és esztétizálja?) a vért, a testroncsolást és úgy egyébként az ölést – főként Javier Bardem karakterén keresztül.

Na de a tízperces időintervallumok határán beszúrt mészárszékek között a film nem nagyon halad. Emiatt a ritmus némiképp kiegyenlítetlenné válik – noha aláírom, hogy a néző többlettudásával operáló és erős suspense-szel dolgozó jeleneteknél (mikor a gyilkos a házban van úgy, hogy a szereplők nem tudnak róla) bennem is megfagyott a vér. Persze, a filmritmus sajátosságát nevezhetjük a közép-amerikai táj által motiváltnak: ezt alapozzák meg a Nem vénnek való vidék belső narrációval aláfestett, kezdő tájképei és a cím kiemelt szerepe, de az a baj, hogy ez a közegábrázolás a cselekmény tényleges előrehaladtával nem tölt már be szimbolikus szerepet (nem látunk újra bevágott tájképeket vagy azt, hogy a szereplők miként lépnek interakcióba a közeggel), ezért ez csak belemagyarázás szintjén működik.

no-country-for-old-men.jpg

Tehát a Nem vénnek való vidék legnagyobb problémája a felemásra sikerült forgatókönyvben lelhető. A fent említett ponton túl további hiba az indokolatlanul sok és a cselekményépítés szempontjából funkciótlan mellékszereplő felvonultatása. Ilyen az „anyósarchetípusba” illeszkedő nagymama vagy a seriff rokkant barátja. Ezek a karakterek teljesen kiforratlanok (a fent említett anyós mindössze zsémbeskedik és a rákjára panaszkodik), egyetlen szerepük maximum abban rejlik, hogy a film gyilkológépezetének áldozatául essenek, vagy filozofálgatásra hajló, de a középszerűségben megrekedt párbeszédek résztvevői legyenek. Ám sajnos a főszereplőkről sem nagyon mondható el, hogy jól megírt és pontos motivációs rendszerrel rendelkező alakok lennének – külön igaz ez a pszichopata Chigurhre: nem tudjuk meg, miért lett őrült, miért lett érzéketlen gyilkológép. A film evidenciának veszi, hogy egy sérült mészáros, és kész…

Ez persze nem lenne baj, ha a Nem vénnek való vidék archetípusokból táplálkozván a történetet allegorikus szintre emelné – ez esetben ugyanis a személyiségek egyénisége nem számítana, életüket felsőbb szinten lehetne értelmezni, univerzális mondanivalóval. Ám ez nem így van: a sztori és a közeg túl konkrét (például megjelenik a texasi konzervatív látásmód és az idegen- – elsősorban mexikói- – gyűlölet), a bűnügy túl hangsúlyos, az erőszak túlságosan hatásorientált. És ezen a film zárlatát jelentő, giccsbe hajló álomfelidézés sem segít a rezonőr seriff részéről.

Így a Nem vénnek való vidék sajnos rossz komponenseket keverő alkotása Coenéknek: nem univerzális, de nem is eléggé azonosulásra késztetően konkrét a történet. Olyan se hús, se hal film ez…

5/10

PanAma

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr156160475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.14. 20:22:37

Indítom a cunamit: egyrészről olvastam a regényt és ez egy tökéletes adaptáció. Persze ez még nem teszi jó filmmé. Ami azzá teszi az a Coen testvérek remek filmes eszközei, a gyönyörű vizualitás + kiváló színészi játék, ami hozzáadódva a regény remek tartalmához eszméletlen jó filmet eredményez.
Azért, mert hozzányúlnak egy műfajhoz még nem kell elvárni, hogy azt klasszikusan, minden hollywoodi klisének eleget téve viszik véghez. Ez a revizionista/dekonstruktív hozzáállás egész pályájuk alatt megfigyelhető. Persze ha valaki az elvarratlan szálakat nem hagyó, feszes ok-okozati lánccal rendelkező, kész sablonok alapján íródó hollywoodi műfajfilmeket tartja az etalonnak, akkor megértem, hogy fennakad ilyeneken, mint a gyilkos motiválatlansága. Egyébként meg nem. Ez a film felrúg sok szabályt, amit még a klasszikus Hollywoodban fektettek le, de azt nem az élvezhetőség rovására teszi. Nem dacból lázad, nem az a célja, hogy nézhetetlen művészfilmet hozzon létre. Számomra a 2007-es év legjobb filmje, úgyis, hogy abból az évből láttam a legtöbbet.

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.14. 21:00:57

@SzamárCsacsi:
1. Én nem olvastam a regényt, ezért erről nem tudok nyilatkozni, de ha hű adaptáció az részben a pozitívumok közé írható, bár abban maximálisan egyet értek, hogy ez még nem tesz egy filmet jóvá, hiszen annak az a feladata, hogy autonóm alkotást hozzon létre és véleményem szerint ez akkor jobb, ha a új adaptálói ötlettel hozzátesz az eredetihez valamit, ezáltal egyedivé válik. De mondom, ezt sajnos nem tudom ebben az esetben.
2. A vizualitás valóban szép és profi, a színészi játékkal én már vitatkoznék, de ez eléggé szubjektív megítélésű. Viszont véleményem szerint az is igaz, hogy egy filmet ez sem visz el a hátán , legalábbis akkor, ha nem ez a konkrét és egyetlen célja (a gyönyörködtetés). Ez esetben ez nem lehetséges - szerintem - mert a történet elég markáns.
3. Nem vártam el Coenéktől, hogy klasszikus módon nyúljanak a műfajhoz - ez pont az életmű korábbi darabjaiból ítélvén irreleváns szempont lett volna. Viszont kontextusként érdekes, hogy a bűnügyi műfaj milyen markáns náluk, még ha dekonstrukciós szinten is. Csak míg a Big Lebowski a humor mellett számtalan egyéb elemet mozgat kiváló finomsággal (a bűnügyi alapsztori felett) - ld. a múltban élés, a begyöpösödöttség és az ehhez kapcsolódó érzelmi infantilizmus (a valós értékek felismerésének képtelensége) Walter karakterében, vagy a szimpla infantilizmus Tökinél; vagy a kiváló megkomponáltságú "álomjelenetek". Ezek egy nagyon jó elegyet alkotva teszik a Big Lebowskit kiváló filmmé.
4. Ezért nem is vártam el a műfaji keretekhez való szoros ragaszkodást. A kritikámban fel is vetettem egyéb elemzési alapként szolgálható pontokat: mint a táj szerepe, vagy az univerzális szinten való értelmezés lehetősége (belső narrációval induló kezdet a tájjal + a seriff karakteréhez kapcsolható "filozofálgatások", vagy csak jelenléte, mint rezonőr karakter). Azonban ezek csak felemás módra jönnek létre a filmben, feldobott labdaként szerepelnek, miközben a (valóban) kifogástalan látvány és a túlhajtott hatású erőszakszekvenciák elvonják a figyelmemet - megfosztván attól, hogy helyén kezeljem a felsőbb tartalmat (már ha van ilyen). Ezért abban egyet értek, hogy itt nem dacból lázadás történik, hanem arányvesztés és a pontos koncepció hiánya. Most akkor ez a film miről is szól?
5. Rendben, motiválatlan a gyilkos (van pár ilyen a filmtörténetben). De ha motiválatlan, annak is kell, hogy oka legyen. Ő egy archetípus? A halál (a pénzérmés sors-játék miatt erre asszociálnék, de nem állja meg a helyét)? Maga a gonosz? Egy pszichopata (oké, az, értem, mindenkit kinyír)? Vagy hova kéne tennem? Emiatt pont ugyanolyan értelmetlen karakterként mozog a történetben, mint az indokolatlan mellékszereplők.
6. Emiatt pedig a film ül és ül. Rendkívül unalmas és semmi olyat nem nyújt, amitől úgy érzem, hogy most valami igazán kiválót nézek. Mert: a. nem szórakoztat (unalmas) b. nem gondolkodtat el (mert a felsőbb értelmezés lehetőségével csak látszólag kecsegtet) c. nem gyönyörködtet kizárólagosan 4. nem lázad, nem provokál a stílussal (mert közben meg HW-i módra hatásvadász a szép képeivel és az erőszakkal - amit azért már máshol is láttunk, a műfaji dekonstrukció pedig szintén csak felemás módra történik meg)
Tulajdonképpen nem ad semmi többletet. Csak van. És emiatt szerintem nagyon is az élvezhetőség ellen megy, én legalábbis élvezni nem nagyon tudtam (pedig a filmes befogadói élvezet nagyon sokrétű - szerzői és műfajfilmek esetében egyaránt).

SzamárCsacsi · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.14. 21:31:06

@PanAma:
Adaptáció-hűség szerintem sosem kapcsolódik a minőséghez. Egy filmnek működnie kell filmként. Ehhez néha változtatni kell, néha nem (lásd Nem vénnek való vidék, hiszen Cormac McCarthy regénye eleve rendkívül cinematikus).

Azzal nem értek egyet, hogy ez a film nem szórakoztat, mert én úgy is lerágom a körmöm a moteles és egyéb jeleneteken, hogy egyébként tudom mi fog történni. A könyvnél ugyanígy lerágtam. Pont ez az egyik mesteri benne, amit baromi jól átültetnek filmre, pedig nem könnyű: az izgalom fokozása.

Az erőszakot meg mindig negatív felhangban említed, közben meg azt kérdezed miről szól. Arról szól, ami a cím: nem vénnek való vidék. Ebbe benne van a táj, az amerikai dél, az erőszak. Benne van a jelen és a múlt, a generációs konfliktus. Benne vannak a drogok, a pénz, a gyilkos, az öreg seriff, a szerencsétlen Moss, aki csak belesodródik a dolgokba, de nincs más választása, mert ez a vidék nem ad más választást neki.

A pszichopata se egy egysíkú karakter. Érzelemmentes, de nem feleslegesen öldököl. Van egy munkája és van egy saját morális kódja.

Nem véletlen az sem, hogy mindössze 2 kritikustól van 70 alatti pont a Metacritic-en. És ha csak a summázott összefoglalókat olvasod végig a pozitív kritikákról az is sokat elmond arról, hogy miért szeretik ennyire ezt a filmet.

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.14. 21:45:07

@SzamárCsacsi: (Akkor az adaptáció tekintetében egyet értünk, ha jól gondolom :))
Nem véletlenül írtam, hogy valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik a hajukat tépték a filmen. Ez nyilván sok minden múlik , rám zsigerileg nem tudott hatni, de semmilyen más szinten sem. Ezt próbáltam meg valamilyen formába önteni a kritikába - és direkt nem olvastam el másokat (mert tudtam, hogy eszméletlenül felhypeolt film, ezért a kritikai visszhangja elég egysíkúnak ígérkezett), nem akartam, hogy befolyásoljanak. De ezek után lehet el fogok (mert most már viszont érdekel mások véleménye), mondjuk nekem sosem mondott sokat, ha "egy filmet mindenki imád".

ámulookbámulook 2014.05.15. 11:30:12

100-ból 2. Számomra semmi értéket nem mutatott fel. Sok helyen hatásvadász. De a klisék világában miért éppen ez ne müködne? Dijak..hmm Oscar..?hmmhmm..Ezek mentén 'hájpolni egy filmet dőreség. Lásd a tavalyi dijazottak közül a Gravitáció néven futó nézhetetlen cellulózszeméthalmot. A cikkben szereplő kliséhegység sem több mint amit illik szeretni, ellenben kiköp a baráti társaság magából mint másként gondolkodó rebellis felforgatót. Tehát illik szeretni, de 'hálisten, nem kötelező....

sundokaan 2014.05.15. 16:26:24

A kommentekkel kiegészülve úgy látom, a kritikus eleve olyan hangulatban nézte a filmet, hogy ha "egy filmet mindenki imád", akkor azt hivatalból jól le kell húznom, mert "én csak azért sem állok be a sorba". Nem tud mit kezdeni azzal, hogy műfajilag nem egyszerű berakni egy fiókba, és nincsenek szájbarágva a karakterek motivációi. Pörgö-forgó cselekményre és "frappáns" lezárásra számított, de nem azt kapta. Nem kell mindig archetípusokat, szimbólumokat, megfeleléseket keresgélni. A kulcsszó: nyitottság. A befogadóképesség alapfeltétele. Kár, hogy a Counselort nem Coenék rendezték, mert az agyonsztárolt Ridley Scott elég gyenge eresztést hozott ki belőle. Na az tényleg siralmas lett.

PanAma · http://kinoglaz.blog.hu/ 2014.05.15. 16:38:29

@sundokaan: Szó sem volt erről a hozzáállásról (sőt, én nagyon sokat vártam ettől a filmtől - főleg az előzetes beszélgetések/alkotói életmű kapcsán. Ezért volt különösen nagy a csalódás). Ha visszaolvasol korábbi írásaimra (itt a blogon), akkor pedig ez pontosan le fog jönni. Én mindössze azt fejeztem ki (amit lehet, hogy félreértelmeztél), hogy az én véleményemet nem a nagy többségé határozza meg, noha azt tiszteletben tartom, (azaz nem akkor írok egy filmről jót, ha az imdb 8.9-re értékelte), hanem a film rám gyakorolt hatása. És miképpen azt kifejtettem, ez nem volt túl megnyerő. A nyitottság megvolt, ezért próbáltam számtalan oldalról fogást találni rajta, a "nemtetszésen" túl. Ha ez nem lett volna meg, akkor a kritika annyiból állna, hogy "szar film volt, ne nézzétek meg". De nem erről van szó. A "nem kell mindig keresgélni" dolgokat pedig személy szerint elutasítom, itt nem keresésről van szó, hanem elemzési/értelmezési pontokról (hogy a legegyszerűbbet mondjam: már a port.hu-s leírás is felsőbb értelmezéssel kecsegtet, de ez nincs meg).
Ha nem értetted meg a kritikát - és a kommenteket (ahol szintén kifejtettem, hogy nem elvárásom - pláne nem Coenéknél - a műfaji keretek betartása, sőt! a bűnügyi filmet életműkontextusként hoztam fel). Inkább az utal a nyitottság hiányára, ha nem értékelem mások megközelítési útvonalát és véleményét, pláne ha egy általam kedvelt filmre mondják, hogy nekik nem a szívük csücske. Ettől még az illető nem hülye, és nem hipszter és lázadó és nemtudommi, hanem más a véleménye és ennyi. Ezt a borzasztó filmkritikusokra vonatkozó előítéletet pedig nem ajánlom ráhúzni mindenkire, akivel nem egyezik a véleményem, mert nem túl meggyőző érv és nem is szerencsés.

Deepblue Noir (törölt) 2014.05.15. 18:49:06

a legfőbb probléma a szerintem blöffmester cormac mcarthy, aki a blood meridian-véres délkörök óta egy ronda, tisztességtelen, buta életművet építget, hiába árulkodnak írásai bizonyos tehetségről. ez egy modern giccs, bármennyi elkoptatott is ez a szó, ma ez kell az emberek egy részének, erre hiszik hogy művészet. kellő mértékű szociokulturális beágyazottság nélküli meg coelho-jellegű bölcselkedésekkel tarkítva,

A kulcsszó: nyitottság. A befogadóképesség alapfeltétele."

a nyitottság nem feltétlenül jelenti minden tisztességtelenség és hülyeség birkamódra történő befogadását...

McKinney 2014.05.15. 19:50:21

Hatalmas film! Texas ilyen és kész, mindenki kőkemény. Még a mellékszereplő átlagemberek is Lásd pl. a lakókocsipark gondnok nyanyáját vagy a záró jelenetben a két bringás kölyköt.
Norman Mailer írta le zseniálisan a Meztelenek és holtakban, ahogy a Croft őrmester előéletét bemutató fejezetet kezdi.

Deepblue Noir (törölt) 2014.05.15. 21:09:02

@McKinney:

köszönöm:)
Texas ilyen és kész, mindenki kőkemény. Még a mellékszereplő átlagemberek is "

erről beszélek.
és mindenki romlott, a párkapcsolatok kiüresedettek---lesz majd holtodiglan, fincher rendezésében, ősszel.
ezek lehetnek szórakoztatóak, már akinek, de azért nem feltétlenül kell komolyan venni őket.és szimpatikusnak sem feltétlenül kell tartani.
süti beállítások módosítása