Facebook-oldalunk

Kedvelj minket a Facebookon is! A cikkek mellett rövidebb híreinket és játékainkat is ott osztjuk meg, illetve filmes idézeteket, képeket is találhatsz!

Bloglovin'

Rovataink

">

Heti mozibemutatók

  • Mia Hansen-Love: Éden
  • John Edginton: Genesis: A siker útja
  • Simon Curtis: Hölgy aranyban
  • George Miller: Mad Max – A harag útja
  • Gillian Greene: Rekviem egy macskáért
  • Elizabeth Banks: Tökéletes hang 2.
  • Martin Provost: Violette

 

tovább »

Támogatónk

galaktika.jpg

Egy korszak vége – Mad Men

2015. május 31. 10:58 Kiss Dalma

Szmokingot elő, martinit a pohárba, és gyújtsunk rá egy szál cigarettára!

Egy korszak véget ér ("The End of an Era") – ezzel harangozták be a Mad Men (Reklámőrültek) hetedik évadának 2. felvonását, mely április 5-én került adásba és május 17-én zárult le, űrt hagyva maga után a televíziós palettán. Nem hiába, kevés olyan széria akad, ami 7 évadon keresztül színvonalas és minőségi szórakoztatást tud nyújtani a nézőknek. A Mad Men ilyen... volt.

Az AMC 2007. július 19-én tűzte műsorára a sorozatot, melynek szellemi atyja Matthew Weiner. Az író 2000-ben írta meg a pilot epizódot, majd 2002-ben a forgatókönyvet az HBO-nál dolgozó televíziós producer, David Chase is olvasta, és elismerését fejezte ki. Akkoriban Chase A maffiózók (The Sopranos) című sorozatot vitte sikerre, ennek egyik társírója Weiner volt. A Mad Men iránt sem az HBO, sem a Showtime nem mutatott komolyabb érdeklődést, így Weinernek várnia kellett ötlete megvalósítására. Ekkor jött a képbe a saját sorozatra vágyó AMC. A csatorna elnöke, Ed Carroll vállalta a kockázatot, és abban reménykedett, hogy a minőség győz a mennyiség felett. Mint később kiderült, jó lóra fogadott, ugyanis a Mad Men elképesztő kritikai fogadtatásban részesült, és megtalálta közönségét.

madmen21.jpg

Tény és való, hogy a magyarul Reklámőrültek címen futó sorozat nem lehet mindenki ínyére. A '60-as évek Amerikájában, New Yorkban játszódó történet lassú folyású, erős karakterdráma, melynek szereplői a reklámiparból élnek. A cselekmény középpontjában Don Draper (Jon Hamm) áll, aki a semmiből küzdötte fel magát a reklámszakmába. Múltja rejtélyekkel teli, személyisége ebből fakadóan sérült, hiába a gyönyörű feleség és a gyerekek, a szép nőknek nem tud ellenállni. Donon kívül a mellékszereplők szála is kidolgozott, elég csak Peggy Olsonra (Elisabeth Moss) gondolni, aki szürke egérként kezdve a széria végére igazi dívává válik, s mindezt eszének és kreativitásának köszönheti. A férfiak uralta hivatásban elismerésre vágyik  nem mint nő akar kitűnni, hanem mint szövegíró. Don és közte egyfajta mester és tanítvány viszony alakul ki. Talán a legszebb kapcsolat az övék: őszinte barátság, ami kölcsönös tiszteleten alapul. De ugyanígy kiemelhetnénk az iroda titkárnőjét, Joant (Christina Hendricks), aki nem csupán egy dögös vörös. Miközben hímnemű kollégái állandóan a szemeiket meresztik formás idomain, Joan megőrzi tartását és büszkeségét, és okos nő lévén még a ranglétrán is feljebb jut. Tovább lehetne ecsetelni a karaktereket és mindegyik megérne egy külön elemzést, hiszen ezek hús-vér emberek hibákkal és olykor mély, olykor felszínes érzésekkel. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de nem azok, és a Mad Men ezért lesz rendkívüli. A múltban játszódik, de mégsem megfoghatatlan – a magánéleti és munkahelyi viszonyok ugyanazok, mint ma.

A sorozat másik nagy erénye a történelmi korhűség: az évadok során láthatjuk Nixon kampányát az elnöki posztért, a Holdra szállást, a számítógép megjelenését, és így tovább. Egy történelmi tablót kapunk az amerikai társadalomról – olyan jelenségek és problémák kerülnek felszínre, mint a rasszizmus, a homofóbia, a drogok (LSD), a feminizmus, vagy éppen az alkohol és cigaretta párosa. Ha már dohányzás és alkohol, a Mad Men-ben ez a kettő szintén hangsúlyos: egy pohár ital és egy szál cigi elengedhetetlen kelléke a munkamegbeszélésnek, a munka utáni lazításnak, a partiknak, a családi összejöveteleknek. Itt tényleg mindenki dohányzik, és milyen jól áll nekik! Bár mindkét szokás árt az egészségnek, a sorozatot nézve szinte kedvünk támad rágyújtani, még akkor is, ha alapjáraton nem dohányzunk. Ilyen ez a Mad Men! Stílust teremt, és nosztalgiát ébreszt bennünk a '60-as évek iránt.

image002.jpg

A kivitelezés ugyancsak parádés. A rövid animációs introban egy férfi aktatáskával belép az irodába, majd az széthullik, és a férfi zuhan a semmibe, míg mögötte a felhőkarcolókon különböző reklámanyagok jelennek meg. Ez alatt a David Carbonara által komponált "A Beautiful Mine" című dal hallható. A rendezés szintén igényes és letisztult; a zenehasználat mindig jól eltalált, a kor nagy slágerei csendülnek fel: Etta James, The Beatles, Ella Fitzgerald, Nancy Sinatra, Janis Joplin, csak néhány előadó, akiknek szerzeményei hozzájárultak a Mad Men életérzés megteremtéséhez. A sorozat alkotói a legapróbb részletekig ügyeltek arra, hogy a cselekmény hiteles maradjon, legyen az a fent említett zene, a ruhák, a kocsik, vagy éppen az, hogy mit olvas Don nyaralás közben.


Nem érdemes tovább ragozni: ez egy mestermű. Tud drámai lenni, feszült, morbid, humoros, groteszk, meghitt, emelkedett, sorolhatnánk. Bepillanthatunk egy reklámügynökség működésébe, az ott dolgozók magánéletébe és a '60-as (majd '70-es) évek amerikai társadalmába. A kiváló színészeknek hála az ígéretes koncepció valóra vált, és nézők ezreit hódította meg. Hiányozni fog, ahhoz kétség sem fér. Az egyik emblematikus dallal intünk búcsút a Reklámőrülteknek: "Bye Bye Birdie, I'm gonna miss you so.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kinoglaz.blog.hu/api/trackback/id/tr837298005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Taoista mester 2015.06.01. 11:31:42

A kedvenc sorozatom volt. Tényleg kár érte...
süti beállítások módosítása