Tarsem Singh videoklip- és reklámfilmrendezőként kezdte pályáját, akárcsak David Fincher (Harcosok klubja), Spike Jonze (A John Malkovicch menet) vagy Michel Gondry (Egy makulátlan elme örök ragyogása), és van amit ezek a rendezők kétségkívül nagyon jól tudnak: hogyan kell egy filmet látványossá tenni. Tarsem 2006-os Zuhanása felfogható igazi attrakciós moziként: a történet helyett a látvány a lényeg, az, ahogy a rendező rendkívüli fantáziája életre kel és magával ragad.

Tarsem Singh 2000-ben debütált játékfilmesként A sejt című neo-noirral. A film kulcsa egy különleges gép volt, amelynek segítségével a nyomozók bejuthattak a kómába esett sorozatgyilkos elméjébe, hogy időben kideríthessék az utolsónak elejtett és vélhetőleg még életben lévő áldozat hollétét. Ám egy sorozatgyilkos agya nem éppen kisvárosi játszótér, Tarsem horrorisztikus, szürrealista képsorokkal sokkolta a nézőket, és tette emlékezetessé az amúgy eléggé egyszerű történettel rendelkező filmet. Akárcsak A sejtnél, a Zuhanás esetében is keresi a lehetőséget, hogy elrugaszkodhasson a valóságtól, álomvilágba „menekülhessen”, életre kelthesse fantáziáját.

A Zuhanás  egy 1981-es bolgár film, a Yo ho ho feldolgozása Tarsem szabad értelmezésében. Roy Walker (Lee Pace) a húszas évek Los Angelesében kaszkadőrként dolgozik, vagyis dolgozott egészen addig, amíg egy félresikerült mutatvány következtében le nem bénul. A kórházi ápolás során megismerkedik egy törött karú bevándorló kislánnyal, Alexandriával (Catinca Untaru). Barátság szövődik kettőjük között miközben Roy mesével szórakoztatja Alexandriát. Ám a férfi hátsó szándékkal kezd bele a történetbe: öngyilkosságot tervez, és a morfium megszerzéséhez a kislányt akarja felhasználni. De nem is a kerettörténet a lényeg, hanem a mese, ami Alexandria fantáziájának köszönhetően életre kel, és ami Roy lelkiállapotának megfelelően változik. Valóság és fikció egyre közelebb kerül egymáshoz, míg végül a mese végkimenetele hatással lesz a valóságra.

És amiért ilyen fontos a mese, Tarsem erőt és időt nem sajnálva építette fel. Külön érdekesség, hogy a rendező speciális effektusok, CGI technika alkalmazása nélkül alkotta meg ezt az álomvilágot – helyette beutazta a világot. A filmet 18 ország 26 helyszínén forgatták négy év alatt, a költségeket pedig maga a rendező állta. Tarsemnek fontos a látvány, a sokszínűség: India legkülönlegesebb tájai, a prágai Károly-híd, Párizs és az egyiptomi piramisok elevenednek meg a vásznon. Ez az, amiben erős: a vizualitásban. Élénk színek és izgalmas kosztümök keltik életre a mesét a tájak szépsége mellett.

Ám Tarsem néha túlságosan is belebolondul a képek szépségébe, és emiatt a fantáziamese túlságosan lassúvá válik. A kerettörténet pedig a banális események ellenére is megnövekedett zsebkendőfogyasztást eredményez. De ami külön-külön nem működik, az együtt valahogy mégis. Tarsem megtalálta a módját, hogy tökéletesen illessze össze a két síkot, és ezáltal felejtesse el velünk a hiányosságokat. A Zuhanás csodálatos példája annak, hogy a látványvilág miként képes elvinni a hátán egy filmet.

8/10

Kockás