Figyelem, 100%-osan szubjektív kritika következik! Elfogultság felső fokon.
Idén szeptemberben került a mozikba a Cornetto-trilógiának becézett filmhármas utolsó darabja, de mint az már annyi más film esetében történt, mi, magyarok, lemaradunk a desszertről, a The Word's End nem lelt hazai forgalmazóra, így csak DVD-n lesz elérhető számunkra – habár a miskolci Jamison Cinefesten telt házzal vetítették.
Nagy elvárások övezték Edgar Wright filmjét, aminek forgatókönyvét, akárcsak az előző két film esetében (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok), most is Simon Pegg-gel közösen írtak, és szerencsére nem kell csalódnunk a fiúkban, megkapjuk ami jár.
A történet öt férfiről szól, akik még tinédzserként barátok voltak, majd az évek során szétszóródtak. Gary King (Simon Pegg) a régi banda feje igazi önimádó barom, tipikus életművész, aki sehova se tart, megrekedt a képzelt ifjúságban. Örök nosztalgia az élete, ugyanaz a kocsija („the Beast”) mint a gimi alatt, ugyanúgy festeti a haját és még mindig csuhás rockerként öltözködik. Nos, Gary valahogy egy önsegítő alkoholista klubban találja magát, ahol mesél az aranykorról, mikor barátaival neki láttak, hogy teljesítsék a legendás „Golden Mile”-t – tizenkét kocsma, hatvan pint. A próbálkozás sajnos kudarcba fulladt, de itt az idő a visszatérésre! Gary összegyűjti a bandát, és irány Newton Haven, a szülőváros. Csakhogy ezúttal nemcsak a sörös korsók várják a barátokat a bárpultban, mintha valami megszállta volna a városkát és annak lakóit... Az UFO-k köztünk vannak.
Az a jó a Cornetto-trilógiában, hogy még magát sem veszi komolyan, és az évek során egyre elborultabbá vált. Fergeteges poénok követik egymást és még akciót is kapunk, izgulhatunk a hőseinkért, valamint Simon Pegg-et sem lehet nem szeretni Gary King szerepében. Nick Frost meg Nick Frost – ezúttal bárszékekkel felszerelkezve veszi fel a harcot az ellenséggel. De a többi szereplő sem akárki, itt van nekünk mindjárt Martin Freeman, a headset-es közalkalmazott vagy Rosamund Pike, az örök szerelem.
Külön izgalmas, hogy ezúttal a sci-fi műfajparódiájába kalandoztak el az alkotók. Kék vérű robotok, alienek uralta városka? Zseniális! Egyszerűen nem tudok semmit rosszat mondani a filmről, de lehet, hogy csak a trilógia iránti elkötelezett rajongás szól belőlem. Így amennyiben csalódás érne bárkit is, kibújok a felelősség alól, és hogy azért mégis álljon itt valami "kákán a csomót is": talán egy kicsit túl sok volt az akció jelenet, többet filozofálhattak volna a fiúk, és egyelőre nem tudom, hogy kibéküljek-e a befejezéssel. De miért ne, meg van rá minden okom, ha az adott film lezárásának nem is, a trilógia befejezésének mindenféleképpen parádés.
A The World's End méltó befejezése a trilógiának: van benne kocsma-jelenet, „csata-jelenet”, kerítés ugrás és cornetto. Több se kell egy jó kis esti kikapcsolódáshoz, utána meg irány az éjszaka, várnak a kocsmák!
„Tonight, we will be partaking of a liquid - as we wind our way up the Golden Mile commencing with an inaugural tankard in The First Post, then on to The Old Familiar - The Good Companion, The Trucky Servant, The Two-Headed Dog, The Mermaid, The Beehive, The King's Head, and The Hole In The Wall for a measure of the same. All before the last bittersweet pint in that most fateful, The World's End, leave a light on good ladies, although we may return with a twinkle in our eyes, we will be in truth blind – drunk.” - Gary King
9/10
Kockás
