Nagyanyáinkra és nagyapáinkra nézve nem éppen a nemi életük jut először eszünkbe, pedig ők is voltak fiatalok és szerelmesek egykor, sőt, Sós Ágnes dokumentumfilmje, a Szerelempatak azt is bebizonyítja, hogy a vágy bizony addig tart, ameddig élünk.

A film egy vidéki kis faluba kalauzol minket, ahol idős férfiak és nők beszélnek nyíltan, tabuk nélkül a szexualitásról. És hát igazán van is miről mesélni! Pikánsabbnál pikánsabb történetek kerülnek elő, csak úgy pirulunk belé, de hát igaz a mondás: „a vén kecske is megnyalja a sót”. Zavarában jókat derül az ember olyan mondatokon, mint hogy „A férfi ott legyen, ahol kell. A tetején!” vagy a „högyös csöcsű lány” kalandjain. Voltak ám itt szerelmetes „höngörőzések”, de ugyanakkor csalfa, nagyétkű feleségek is.

Bár a rendező mindvégig a megfigyelő pozícióját őrzi, nem válik a film részesévé, a nénik és bácsik mégis úgy megnyílnak neki és kamerájának, mint még házastársaiknak sem. De a Szerelempatak nemcsak témája és őszintesége miatt csodálatos dokumentumfilm, hanem a fényképezés miatt is. Gyönyörűek a képek, szépek még akkor is, ha csak a vidéki élet mindennapjait mutatják be, szépek, mint a szerelem, amiről mesélnek. Annyira jó képileg ez a film, mint tartalmilag - öröm nézni.

Az élet nagy tanulsága pedig roppant egyszerű, nem olyan rossz ez a világ, amíg szerelem van, mert az szép és jó.

10/10

Kockás