Az 1929-től évenként kiosztásra kerülő, a világ egyik legismertebb, az Amerikai Egyesült Államokban pedig minden bizonnyal legrangosabb filmes díjat, az Oscart (hivatalos nevén: Academy Award) a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia adja ki több kategóriában. (Az Oscarról szóló összefoglaló cikkünket itt olvashatjátok.)

Ám hiába a neves esemény és a hozzáértő vizsgáló- és döntőbizottság, a jutalmak nem ritkán félremennek. Vitathatatlanul kiváló tehetségek kerülnek pihenőpályára, vagy épp kevésbé zseniális alkotásokat sztárol túl a Filmakadémia, nekik ítélvén az aranyszobrocskát. Az utóbbi években a filmkedvelők körében például felháborodást kelt Leonardo DiCaprio megkérdőjelezhetetlenül mesteri alakításainak figyelmen kívül hagyása (noha négy jelölést már bezsebelt a korábban Hollywood szépfiújának skatulyázott úriember), ahogy többek között Gary Oldmané is.

Tévedések azonban korábban is történetek, amióta Oscar az Oscar. Ebben a toplistás összeállításunkban az Academy Award történetéből (akár korábbi, akár kortárs viszonylatban) szemezgettük ki a legnagyobb baklövéseket – kik maradtak méltatlanul szobrocska nélkül, vagy épp kik kaptak, akiknek nem kellett volna.

PanAma:

• Alfred Hitchcock: Az angol származású, ám az álomgyárban is vitathatatlan sikereket elérő rendezőkirály nevét minden jóra való filmkedvelő ismeri. Életművével tagadhatatlanul bevéste magát a filmtörténetbe, mind műfaji (thriller), mind szerzői filmes szinten (pl. Madarak c. alkotásában már a szerzői jegyek kibontakozása is markánsabb, hiszen a film a horror műfajához szubverzíven nyúl). Munkássága nem csak egyéni alkotókra hatott, hanem filmes áramlatokra is (pl. európai modernizmus), ahogy az sem véletlen, hogy életrajzi filmek is születtek már róla (Hitchcock – 2013; The Girl – 2012). Ám az Akadémia Oscar-díj nélkül hagyta (noha 1968-ban kapott egy Irving G. Thalberg Memorial Awardot). Ötször jelölték.
• Charlie Chaplin: Egy olyan alkotó, akinek a nevéről az átlag filmkedvelőnek az amúgy nem csekély termésű és nem annyira rövid némafilmkorszak ugrik be. Chaplin, a burleszkkirály. A Filmakadémia mentségére legyen szólva: mivel az Oscar csak 1929-től kerül megrendezésre (azaz a hangosfilmkorszaktól kezdve), Chaplin életművének valóban kiemelkedő részét, mely a „némasághoz” kötődött, nem tudták idejében díjazni. És miként sok némafilmes sztár (pl. Gloria Swanson), ő sem tudott igazán alkalmazkodni az új technikából adódóan megváltozott filmnyelvhez, így 1928 után leáldozott a pályájának. Életében nem is kapott aktuális Oscart (de két Honorary Awardot igen, az egyiket 1928-ban, A cirkuszért), bár kétszer jelölték. (Az 1952-es Rivaldafény érdekes eset, mert 1973-ban kapott csak érte megosztott díjat.)
• Orson Welles: Bár Welles munkásságát az Akadémia nem hagyta díj nélkül (1971-ben Honorary Awardot kapott), leghíresebb filmjét, az Aranypolgárt mindössze legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában méltatták szoborral, Welles (aki egyben a rendező és a címszereplőt alakító színész is volt) megosztva kapta érte az Oscart 1942-ben. Szerintem ennél több díjat érdemelt volna (de legalább több kategóriában jelölték).

Saccperkb
Számító nevű szerzőnk rögtön egy ideivel kezdené:

• Pacific Rim: Mert A magányos lovas trükkjei annyival jobbak voltak, de annyival!
• Jean Dujardin meg az egész A némafilmes mizéria: Bocsássatok meg, de az egész egy közepes Ének az esőben remake, és Dujardin benyúlta Brad Pitt jól megérdemelt Oscarját. Lehet engem utálni, arra valók a kommentek.
• Gérard Dépardieu: a Cyranóért jelölték, de nem kapta meg. A Modern család-os Cam után szabadon: a fickó el tudná játszani Macskanőt, és abban is tökéletes lenne.
• (+1) James Franco, a műsorvezető:  Tök megbízható a srác, tényleg. Á, alig van betépve a nap minden órájában… Adjuk neki oda a világ egyik legnézettebb tévéműsorának vezetését!

kockás:

• Stanley Kubrick: Igazán hozzávághattak volna egy legjobb rendező díjat. Vagy legjobb film díjat, de nem. Első és egyetlen Oscar-díját a 2001: Űrodüsszeia vizuális effektjeiért kapta.
• Christoph Waltz: Hogy kaphat valaki kétszer Oscar-díjat ugyanazért a szerepért? Nem mintha nem imádtam volna a Becstelen brigantykban, de nekem a Django elszabadulban már egy kicsit sok volt.
• Mással nincs különösebb bajom, csak Steve McQueennek adjanak egyszer egy szobrocskát.

RDorka:

• Helena Bonham Carter: Miért nem kapott még Oscart?!? Komolyan A király beszédében nyújtott játéka egyike volt a legeslegjobb alakításainak. Azon kívül nála jobb karakterszínésznőt keresve sem talál az ember.
• Johnny Depp: Mi az, amit ez az ember nem tud eljátszani? Nem elég, hogy legendás karriert futott be, de akármit csinál, megállja a helyét. Adjatok már neki egy Oscart!
• Sokszor mellényúl az akadémia, néha még kiváló színészek esetében is. Ilyen volt az 1992-es és az 1993-as Oscar-gála nyertesei közül Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak) és Al Pacino (Egy asszony illata). Talán mondhatjuk, hogy életük legrosszabb alakításait láthatjuk. Mindketten túljátszották a szerepeiket. Hopkins engem már-már Lugosi Béla színpadiasan túldramatizált trashfilmes alakításaira emlékeztet, ami lehet, hogy nyerő volt 1930 és 1950 között, de 1993-ban inkább már csak gáz. Al Pacino pedig egyszerűen borzalmas, a 'hogyan kell totálisan túljátszani egy szerepet' mintapéldája. Ráadásul a film nagy részében torkaszakadtából üvölt, és ezt még a trailer sem leplezi:

Ám a lista szinte végtelen – lehet bővíteni a kommentekben!

Saccperkb, kockás, RDorka, PanAma