Sajnos az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy nem minden arany, ami fénylik, és a skandináv krimik sem mindig jók. Se a Hipnotizőr, se az Eltitkolt életek nem érte el a korábban felállított szintet. Hiába, nem lehet minden olyan szuper, mint a Millenium-trilógia adaptációja (bár a rendezőváltás a második részen, valljuk be, igencsak meglátszott) vagy mint a Fejvadászok. Nem mellesleg Jo Nesbø egy másik regényének jogaira is lecsaptak a filmesek: Tomas Alfredson rendezi a Hóembert. De hogy addig is ne kelljen tövig rágnunk a körmeinket a várakozás izgalmától, itt van nekünk a dán döglött akták, a Nyomtalanul. Hamisítatlan skandináv krimi.

Bár a rendező, Mikkel Nørgaard semmi olyat nem mutat, amit ne láttunk volna már korábban, még sincs okunk panaszkodni. A műfaj jól megszokott elemeiből pont annyit és pont akkor tár elénk, amikor annak ott a helye és ideje. De hát nem is volt más dolga, mint filmre adaptáljon egy már eleve sikeres regényt, amely a skandináv krimi minden jó alkatrészét tartalmazza – persze ez nem von le a film értékéből, hiszen láttunk már példát az adaptációs bukásra. Ráadásul Nørgaard Hetediket idéző képi világa csak hozzátesz a történet nyomasztó hangulatához.

Ebben a filmben minden elem megvan, ami egy skandináv krimit skandinávvá tesz: poszttraumás stresszben szenvedő különc főhős válófélben, jó kedélyű arab kolléga, eltűnt nő, aki mellé jár egy hendikepes testvér is, és van természetesen vér, cigaretta és homályos indíték. Ó, és persze a szexuális deviancia is feltűnik a cselekményben!

A film főhőse az öntörvényű Carl Mørck nyomozó (Nikolaj Lie Kaas, akit a film elején egy kicsit nehéz komolyan venni, Anders Thomas Jensen filmjeiben nyújtott alakításai után), akit főnöke egy félresikerült akció után a Q ügyosztályra száműz, melynek feladata a megoldatlanul maradt ügyek leltározása, és lehetőség szerinti lezárása. Új kollégát is kap a hiphopzenére leltározó kisebbségi Assad (Fares Fares) személyében. Mørck persze nem az az aktatologató típus, így az első adandó alkalommal beleveti magát a nyomozásba: egy feltételezett öngyilkosság vár megfejtésre. Merete Lynggaard (Sonja Richter) öt éve tűnt el egy komp fedélzetéről, amelyen éppen fogyatékos öccsével együtt utazott. Mørcknek az a megérzése, hogy ha a nő öngyilkosságot tervezett volna, nem viszi magával egyetlen élő rokonát az útra. A nyomozás előrehaladtával természetesen bebizonyosodik, hogy Mørcknek igaza volt. Aztán persze sötét titkok kerülnek a felszínre...

Mint már említettem, a Nyomtalanul nem szolgál semmi újjal, de olyan jó ritmusban adagolja az információkat, és olyan ízléses a kivitelezés, hogy abszolút elégedettek lehetünk. Ízig-vérig krimit kapunk, ráadásul ízig-vérig skandinávot. Az atmoszféra, a környezetábrázolás és a remek karakterek már a film első negyed órájában magával ragadják a nézőt. Zöldes világítás és tipikus (ám még mindig működő) suspense eszközök: már az első képsorok arra utalnak, hogy nem fogunk unatkozni, lesz itt még valami csavar a végén és vér a közepén.

Az a helyzet, hogy a recept megint bevált, és még mindig izgalmas. Tipikus bűnügyi thriller, szerencsére a jobbik a fajtából; abból, amelyik totálisan leköt, és amelyiket muszáj végignézni. Persze, a végén egy kicsit nonszenszé válik a történet, de egye fene, jót szórakoztunk.

8/10

kockás

Aki moziban szeretné élvezni a filmet, az most az Artmozik Éjszakája keretein belül megteheti: május 17-én 3:30-kor vetítik a Művészben.