Tíz évvel Chan-wook Park Cannes-ban (zsűri nagydíja) és a közönség köreiben is hatalmas sikereket arató, dél-koreai kultthrillere után Spike Lee valami megfoghatatlan oknál fogva úgy gondolta, hogy lehetetlenbe fog, és 2013-ban leforgatja az Oldboy (Oldeuboi, 2003) amerikai remake-jét. A cím és nagy vonalakban a történet is azonos, a színvonal viszont – cseppet sem meglepő módon – egyáltalán nem.
Az amerikai verzió az eredeti sztorit hazai közegbe importálja, és teljesen Hollywood-kompatibilissé teszi: ezáltal el is veszik az ázsiai klasszikust igazán naggyá tevő stilizált jelleg, és egy nagyon lapos, állandóan önmaga paródiájába forduló, Z kategóriás akciófilm jön létre. A történet főhősét, Joe-t ugyanúgy a kislánya születésnapján, rejtélyes oknál fogva elrabolják, és hosszú évekig tartják bezárva egy szobában, ahol egyetlen kapcsolatát a külvilággal egy televízió jelenti. A férfi ebből tudja meg, hogy felesége brutális gyilkosság áldozata lett, és a bűntettel őt gyanúsítja a rendőrség. Érthetetlen raboskodása azonban húsz év után véget ér: fogva tartói váratlanul szabadon engedik. A férfi elindul, hogy kiderítse, ki záratta be és milyen oknál fogva. Haragosának pedig pontosan ez a célja – azt akarja, hogy Joe szembenézzen múltjának démonaival, és rádöbbenjen, mit vétett ellene. Az elmebeteg játék tétje a férfi időközben felcseperedett lánya lesz.
A 2013-as Oldboy legnagyobb problémája nem abban rejlik, hogy szolgamód próbálná követni a dél-koreai előd történetét, és emiatt bátortalan másolata lenne csupán az extravagáns eredetinek. A forgatókönyvírók számos változtatást eszközöltek az eredeti sztorin, ami igazából javára írható a remake-próbálkozásnak. A baj az – ezúttal sajnos pejoratív értelemben használatos – hollywoodi csomagolásban van: a mimetikus művészetet tudatosan elutasító és erős stilizációval dolgozó ázsiai filmhagyományon érlelődött eredeti pedig ezt teljesen ledobja magáról. (Gondoljunk csak a hangyás látomásokr, vagy a már-már táncszerűre komponált explicit erőszak-ábrázolásokra.) A realitás talajához foggal-körömmel ragaszkodó amerikai produkció változtatásai ezért pont azt vették ki az Oldboyból, ami azt kiemelkedővé tette.
Az eredetileg teljesen átlagos (kissé részeges) férfi főhőst egy eleve utálatos gennyládává formálták, aminek fő oka, hogy motiválni akarták a húszéves fogságot, hiszen Hollywoodban mindennek oka kell, hogy legyen. Ezért a beillesztett étterem-szekvencia és a már-már ízléstelenségig fokozott karakterábrázolás. Csakhogy emiatt a nézőben kevésbé indul el az az abszurditásba hajló kérdésfolyam, hogy MIÉRT jár a büntetés. Valahogy evidens, hogy egy ilyen alak valaha elkövetett valami borzalmat. Ráadásul a 2013-as Oldboy kiveszi a hipnózisos szálat, és tiszta érzelmi motivációval helyettesíti (a lány pl. megmentési kényszerben szenved), ami túl átlátszóan simul bele az amerikai forgatókönyvek kettős motivációs rendszerébe („A küldetés végrehajtása és a nő megszerzése!”). A végső bűn teljes egymásra vonatkoztatása sem szerencsés – bár dicséretes törekvéssel változtat az eredeti film zárlatán, de túl szájbarágósan vonja felelősségre a főhőst.
A szerencsétlen forgatókönyv-átalakításon a film többi pontja sem segít. Az új Oldboy vizuális világa végképp lemond a thriller expresszív vagy stilizációba hajló stílusvonzásáról. A film jelenetei pöpecül bevilágítottak, de a csillivilli képek akár egy musicalben is szerepelhetnének. Hol ebben az alkotói virtuozitás? Ezen kívül az ázsiai filmkultúrában teljesen megszokott, eltúlzott erőszak-szekvenciák az amerikai verzió realista világábrázolásából rettentően kiugranak. A kung-fu itt csak béna ugrabugrának fest. Ráadásul még színészi alakítások is fertelmesek: külön kiemelendő ebből a szempontból a főszereplő Josh Brolin (akivel mondjuk én még egy jó filmet sem láttam), és párja, az antagonista Sharlto Copley. Mentségükre szóljon, a végtelenül butára megírt dialógusok sem segítenek rajtuk.
Szóval kedves Spike Lee, ha egy film eleve is ütött (pláne ha kultfilmmé is vált), nem érdemes próbálkozni az újraforgatásával, mert az eleve nagyon jó viszonylatában borzasztó nehéz mérvadót alkotni. De még elfogadhatót is. Pláne ha az ázsiai ételekből akarunk hot dogot főzni…
3/10
PanAma
