A román új hullám kialakulását nagyjából az ezredfordulóra tehetjük: szinte a semmiből bukkant elő vagy legalábbis egy katasztrofális válságban tengődő filmiparból. Egyrészt Romániában a szerzői film hagyománya korántsem volt olyan kifejlett, mint más európai nemzetek mozgóképes történetében (pl. Magyarország, Lengyelország). Másrészt a keleti blokk rendszerváltása után a demokratikus közegbe frissen belecsöppenő ország filmiparát erős pénzügyi válság is terhelte, így a kortárs román filmművészet 2000-ben gyakorlatilag a nulláról kellett, hogy felhozza magát. Az ezredfordulón a hetedik művészet nemzeti berkeit kiépíteni kívánó nemzedék ügyét az intézményi rendszer sem könnyítette meg – a Román Nemzeti Filmalap nem látta szívesen az új hangnemüket próbálgató rendezőket, és a struktúrán kívülre szorította őket. Az ezredforduló román új hullámának húsz-harminc éves alkotói így rendre a kötött rendszeren kívülről érkeztek: a reklámfilmiparból, külföldről vagy akár teljesen más szakmából is. A filmművészet megújulását szorgalmazó hangjukat, pénzügyi támogatás hiányában low-budget alkotásokban kísérletezték ki, mely a kelet-európai filmes hagyományba (pl. magyar) belesimulván elkötelezte magát a társadalmi kérdések iránti érzékenység felé. Eltökélt művészeti törekvéseik és Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap (4 luni, 3 saptamâni si 2 zile, 2007) c. alkotásával elindított nemzetközi sikerük a kortárs román filmet az európai filmművészet egyik legismertebb irányzatává emelte.
Egy évvel a fent említett kiváló film után készült el Corneliu Porumboiu Rendészet, nyelvészet (Politist, adjectiv, 2009) c. műve, mely a hitelességet fokozó dokumentarista stílussal ötvözi a társadalmi elkötelezettséget – kár, hogy emiatt az azonosulást biztosító lélektani ábrázolás sérül. Pedig a film története ezt jócskán motiválná.
Cristi, a kisvárosi fiatal rendőr azt a megbízást kapja, hogy egy gimnazista beköpése alapján kövessen egy fiút, akit dílerkedéssel gyanúsítanak. A férfi nap nap után a srác nyomába ered, aki valóban elszív a barátaival néhány füves cigit a suli nagyszünetében, de Cristi jelentési alapján nem árusítja a drogot. A rendőr pontosan tudja, hogy a kábítószerrel való visszaélést a törvény szigorúan bünteti, de lelkiismereti okokból nem akarja sittre vágni a fiatalkora révén tetteinek következményeit felmérni képtelen gimnazistát. Pláne, mivel Cristi úgy gondolja, hogy Európa többi országához hasonlóan Romániában is enyhülni fog a könnyű drogokhoz való hozzáállás. Erről azonban felettese másképp vélekedik…
A történet a rendőrségi nyomozás és bűntett szerepeletetésének ellenére teljességgel mellőzi a pergő ritmust és az akciójeleneteknek még a lehetőségét is. A film szembeszökően lassú, a bűnügyet a társadalmi kérdésekkel hozza kapcsolatba, és az ehhez kellő hitelességet a stílussal teszi markánssá. A Rendészet, nyelvészet így a – Magyarországon a hetvenes években Budapesti Iskola révén irányzattá vált – dokumentarista hagyományhoz kapcsolódik. Porumboiu alkotása számtalan hosszú beállítást, a követőjelenetekben kézi kamerát alkalmaz, a helyszínek natúrok, amiképp a szereplők is – plasztikusan beleolvadnak a kortárs Románia piszkosszürke hétköznapjaiba.
A társadalmi elkötelezettség a Rendészet, nyelvészetben azonban nem csak kortársi közegben konkretizálódik (a könnyű drogokat érintő kérdésekben), hanem az állandó rendőri követés/jelentéskészítés által a rendszerváltás előtti időkre is utal. Cristi nem csupán napjaink rendőre, hanem a kommunista rezsim ügynökének reflexiója is, aki lelkiismeretében ugyanúgy megküzd a fennálló hatalom szabályaival, mint A mások életének lehallgatója. A problémák maradtak, a rendszer külseje változott csupán.
Kár, hogy a Rendészet, nyelvészet esetében a történet lélektani vetülete a dokumentarista hitelesség miatt jelentősen sérül. Láthatnánk a rendszer és a rendőrszakma egyént megkeserítő voltát, de ehhez több szó vagy legalább több közelkép kéne. Poromboiu azonban objektív látásmóddal távolságot tart (premier plán szinte egyáltalán nincs a filmben), nagy csöndekkel és már-már idegtépően elhúzott jelenetekkel (mint a szinte funkció nélkül bemutatott hosszú evések vagy a főnök irodájának előterében való várakozás) helyezi bele a sztorit a valós élet és a kommunizmus árnyékában vergődő kocsonyaország közegébe. Emiatt a filozofikusság/lélektaniság lehetőségét előkészítetlenül felvető, az értelmezőszótár különböző cikkelyeit (lelkiismeret, erkölcs, etikett) felolvasó irodajelenet is csak a levegőben lóg, a film végére szorítva.
A Rendészet, nyelvészet tehát a társadalmi érzékenység által motivált dokumentarista stílus javára áldozza fel a lélektaniság lehetőségét, noha történetében jócskán felveti ennek lehetőségét – hiszen a központi igazság vs. törvény konfliktus a fiatal rendőr alakjában jön létre.
6/10
PanAma
