A ’80-as évek derekán készült egy rövidke tévésorozat olasz-magyar koprodukcióban. A T.I.R. (Due assi per un turbo, 1984-1987) két kamionsofőr életéről szólt és bár mindössze tizenkét epizódot gyártottak, azonnal kultstátuszt ért el. Közel harminc év elteltével most az olaszok újra visszatértek a témához, ám ezúttal egy nagyjátékfilm keretén belül. A Tir – A kamionsofőr (Tir, 2013) neve, származási országa és alapszituációja ellenére nem kapcsolódik a legendás sorozathoz. Magyar vonatkozás azért szintén van: bár horvát koprodukcióban készült, helyszínként ismét megjelenik Magyarország. Alberto Fasulo rendezése mindazonáltal egészen az olasz fővárosig masírozott, hogy begyűjtse a 2013-as Római Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.
A film főhőse Branko, egy horvát kamionsofőr, aki néha egyedül, néha társával, Makival fuvarozgat Európa-szerte. Teszi mindezt azért, mert a fuvaros élet sokkal többet hoz a házhoz, mint eredeti, tanári állása, viszont ez azzal is jár, hogy hosszú heteket, hónapokat tölt távol a családjától. A történet nagyjából ennyi, nem nagyon lehet tovább cifrázni vagy spoilerezni: a T.I.R.-el ellentétben nincsenek izgalmas történések, hanem a sokszor szürke, de hiteles valóság jelenik meg. A film a mindennapok unalmas teendőit mutatja be (zuhanyzás, evés, vezetés), miközben a háttérben egy érdekes családi dráma bontakozik ki a főhős telefonbeszélgetésein keresztül.
Bár a néző megfosztása a zsigeri élvezetektől megszokott dolog a művészfilmektől, ám a Tir esetében az sem mondható el, hogy cserébe intellektuális tartalmakkal kárpótolna minket az alkotás. Fasulo dokumentarista stílusa kizárólag a valóságot akarja megragadni, nem használ szimbolizmust vagy gyönyörű, művészi kompozíciókat. A film a naturalizmusa által éri el, hogy Branko helyzete átélhető legyen: pont olyan kiüresedett, ingerszegény a kamionos lét, mint maga az alkotás. Nem véletlen, hogy Tir ötlete eredetileg dokumentumfilmként fogalmazódott meg, és bár végül az olasz rendező játékfilmként valósította meg, nagyon közel áll az eredeti műnemhez. A film jelenetei akár a Róma körül (Sacro GRA, 2013) című Arany Oroszlánt nyert alkotásból is származhatnának.
Elmondható, hogy legtöbben azért járnak a moziba, hogy másfél órára kiszakadjanak a valóságból, vagy adott esetben egy más, távoli, egzotikus valóságba csöppenjenek. A Tir se nem távoli, se nem különleges: még aki nem érintett (soha nem vezetett kamiont), az is pontosan tudni fogja, miről van szó. Fasulo alkotásának egzotikussága pont hogy naturalizmusában rejlik. A Tir még a művészfilmeken belül is egy rétegfilm. Nem lassan csordogáló cselekménnyel rendelkezik, helyette egy futópadon vagyunk: a mozgás folyamatos, de nem megyünk sehova. Mégis miért lehet ajánlani a filmet, ha ennyire üres? Jó dolog beülni a moziba és elutazni messzi világokba, de néha le kell jönni a Földre is. A Tir az év leghitelesebb alkotása és kevés szóval ugyan, de sokat mond.
