Új szerzőnk, Saccperkb bemutatkozó cikke, mely a Karácsony szellemiségébe vezet Benneteket:
És nem, ez nem egy slasher.
Valahol, a hazai könyvesboltok fantasy-polcainak mélyén, a tinédzser rém-románcokon túl, de még a Szilmarilokon innen, ott lapul Terry Pratchett Korongvilág-sorozata. Egy olyan, negyven könyvön át terpeszkedő fantasy-világ ez, ahol az összes mesebeli faj megtalálható és békességben megfér egymással. Már nyoma sincsen a nagy, drámai háborúknak, helyette a civilizáció problémáival szembesülnek az itt élők: a vámpírok vérelvonókra utalják be magukat, a gólemek az egyenjogúságért küzdenek és a szakállas törpék nőinek coming-outja olyan felháborodást kelt, mint nálunk a melegeké. Ebben a világban él a sorozat első élőszereplős adaptációjának, a magyarul a borzalmas Varázsapu (Hogfather) címmel megáldott történetnek a főhősnője, Sto-Heliti Zsuzsa is.
Zsuzsa (a Downton Abbey-ből ismerős Michelle Dockery) egy mary poppins-i szigorral bíró nevelőnő, aki megpróbál a lehető legnormálisabban élni. Mikor Disznólesés (egy téli napfordulós ünnep, amely gyanúsan hasonlít a mi karácsonyunkra) előestéjén a piros kabátos, nagyszakállú Vadkanapó helyett a nagyapja mászik le a kéményen, a lányon erőt vesz a balsejtelem, hogy ez az ünnep sem fog a tervek szerint menni. A nagyapó ugyanis egy két méter magas, fekete köpenyt hordó csontváz, akinek mellesleg az elhunyt lelkek összegyűjtése a feladata. A Halál helyettesíteni ugrott be Vadkanapót, aki titokzatos körülmények között eltűnt. Zsuzsára marad a feladat, hogy megmentse a Disznólesést a Valóság gonosz revizoraitól és egy igen elszánt orgyilkostól.
Már ebből látszik, hogy a Hogfather (bocsássatok meg, de nem vagyok hajlandó leírni még egyszer, hogy Varázsapu... na, tessék.) nem az a tipikus karácsonyi mese. És ami a legjobb benne, hogy ezt tudja magáról, és kegyetlenül ki is figurázza a hagyományos történeteket. Például, mikor a Halál azzal a feladattal szembesül, hogy elvigye a kis gyufaáruslányt, inkább Vadkanapóként visszaadja neki az életét. Aki hozzám hasonlóan gyűlölte a mese végén az angyalokat, akik csak a halál után jöttek el a kislányért, imádni fogják ezt a jelenetet. Mindeközben a Hogfather megmarad egy szerethető mesének, egy igen szép (bár picit talán túl szájbarágós) tanulsággal a végén, méghozzá a hit fontosságáról.
A kétszer másfél órás tévéfilm a maga nemében is remek: Michelle Dockery, és főleg az orvgyilkos Ozsonna urat játszó Marc Warren fantasztikus alakítást nyújtanak, az effektek egy brit tévéfilmhez képest korrektek, a díszlet pedig gyönyörű (a Fogtündér palotája különösen elképesztő). Ha valaki unja már a tucat számba menő karácsonyi meséket, feltétlen szerezze meg magának ezt a jópofa kis fantasy-filmet, és szeressen bele Sir Terry Pratchett varázslatos világába!
8/10
Saccperkb