Ki ne imádná a sorozatokat? Fáradtan meló után sokkal jobban csúszik az étel, ha épp kedvenc sorozatainkat nézzük közben. Általában megbízhatunk bennük, minden héten türelmesen várnak minket a tévében, és amikor a sokadik évad után szomorú búcsút veszünk tőlük, akkor is örök nyomot hagynak bennünk. Következő listánkon szerzőink örök kedvenceit láthatjátok.

RDorka:

Vészhelyzet (E.R.): Tegye fel a kezét az, aki még egy részt sem látott belőle? Szerintem nincs olyan korombeli lány, aki kislányként ne álmodozott volna Carter vagy épp Kovac dokiról. Ha jött a Vészhelyzet, akkor az egész család egy emberként ült le a képernyő elé és együtt izgultuk végig a chicagói orvosok mindennapjait. Miközben szókincsünk az elengedhetetlen tachycardia és defibrillátor szavakkal bővült.

Dr. Csont (Bones): Igazi felüdülést hozott a Helyszínelők végeláthatatlan eposzaiba ez az új bűnügyi sorozat. Az itt megtalált hullák már jócskán oszlanak (ebéd mellé nem ajánlott!), de hőseinket ez sem rettenti meg. Az eleinte komikusan antiszociális és néha idegesítő főhősnő, rendkívül gyorsan a szívünkbe lopja magát és tűkön ülve izgulunk, hogy a sok hulla mellett Booth detektívre is maradjon ideje.

Z Nation: Ki ne imádná a zombis sorozatokat? A The Walking Dead sikerén felbuzdulva az Asylum megalkotta ezt a rendkívül friss poénokat nem mellőző apokaliptikus csodát. Ebben van minden, amit a TWD nem mer megjátszani, mindezt sírva röhögős fekete poénokkal teletűzdelve. Aki valami újdonságra vágyik a Grimesék családi melodrámája után, mindenképp próbálja ezt ki, a szórakoztatás garantált.

sunray:

Csajok (Girls): Kevés sorozat létezik, mely annyit merítene a valóságból, mint a Girls. A rendező-főszereplő Lena Dunham terápiás jelleggel saját életét is feldolgozza az alkotásban, így még életszagúbb szituációkban mutatva be az Y generáció boldogulását. Olyan univerzális problémákkal szembesülünk, melyekkel a világ minden táján találkoznak a mai huszonévesek. És persze ha csajok... akkor a cicaharc sem maradhat el.

Jóbarátok (Friends): Örök klasszikus, bármikor újranézős, az a sorozat, ami soha nem okozott csalódást. A karakterek rokonszenvesek és „többrétegűek”, a poénok ma is megállják a helyüket. A Jóbarátok még azon szitkomok egyike, ahol a karakterek ismerete elengedhetetlen, mivel rengeteg belsős poén hangzik el. Így nem csoda, hogy aki egyszer elkezdte nézni, már-már családtagként tekintett a szereplőkre. Én még mindig reménykedek a filmváltozatban…

Totál szívás (Breaking Bad): Csak e poszt írása közben szembesültem a magyar címmel (ki hívja így?)... nos, a sorozat színvonala jóval felülmúlja a fordításét. Tanár és volt tanítvány ámokfutásait követhetjük nyomon, hihetetlen magasságokba és mélységekbe száll a történet a metamfetamin által. Az utóbbi évek legeredetibb és legzseniálisabb alkotása, ráadásul még egy kicsit a kémiát is megszerettük általa.

bM:

Róma (Rome): Ha nem is tökéletes az HBO 2005 és 2007 között két évadot megélt, az ókori Rómában játszódó sorozata, ez a klasszikus bizony olyan drámáknak ágyazott meg, mint a Tudorok, a Borgiák, a Vikingek, sőt maga a Trónok harca. Engem bizony Julius Caesar két hű katonájának története rántott be igazán a sorozatok világába, akik a leendő diktátor galliai hadjárataitól Antonius és Kleopátra haláláig végigbotladoztak a történelem nagy eseményein. (Kis mellékvágányként azért említtessék meg a Carnivàle is, az HBO másik nagyszerű sorozata, amely pedig sok szempontból a Rómának nyitott utat.)

Balfékek (Community): Idén lép hatodik évadjába a popkult utalásoktól hemzsegő és tömény metahumorral operáló kritikuskedvenc szitkom. A történet központjában egy főiskolai tanulócsoport áll, de mint az ilyen sorozatoknál lenni szokott, a történet csak másodlagos a humor mellett. Persze az önreflexív, az egész iparágat kifigurázó metahumor nem való mindenkinek, így a Community elég hányattatott sorsot tudhat magáénak, s a következő évad már nem is tévében, hanem a Yahoo!-n érkezik websorozatként. Alapvetően nem vagyok szitkomrajongó, gyakorlatilag a Community mellett a Happy Endingsnek sikerült csak az a bravúr, hogy helyet nyerjen az örök kedvenceim közt.

Hosszú motorozás/Motoros kalandok (Long Way Round): Két jó barát, mindketten színészek, Ewan McGregor és Charley Boorman közel tizenegy éve úgy döntöttek, körbemotorozzák a Földet Londontól New Yorkig, és ha már egyszer az egyikük úgyis világsztár a Star Warsnak köszönhetően, visznek magukkal pár operatőrt és producert, és az egészből tévésorozatot is csinálnak. Milyen jól tették: a sorozatnak nincs nagy tanulsága vagy kiemelkedő művészi jelentősége, még csak tanítani sem akar; semmi másról nincs szó, mint két barát (többnyire) jókedvű útifilmjéről. Az utat annyira élvezte a két színész és a közönség is, hogy a sorozatot egy újabb motorozás követte pár évvel később Skóciától Fokvárosig, amely a Long Way Down címet kapta.

Wancass: 

Ki vagy, doki? (Doctor Who): Az angol sorozatok zászlóshajója, az eredeti Ki vagy, doki? 26 évig futott a BBC-n és 695 részt élt meg, tehát minden idők egyik legsikeresebb sorozatának mondható. Ez a megkopott látvány miatt persze már csak erős nosztalgiával élvezhető, de a 2005-ös reboot szerintem évek óta a legjobb sci-fi széria a képernyőkön. Az időutazó humanoid alien (Időúr) kalandjai rengeteg elgondolkodtató történettel, akcióval, agyzsibbasztó átívelő szálakkal, és néha csipetnyi horrorral kényezteti az igazi sci-fik szerelmeseit. A szereplők végig zseniálisak, de a történet akkor indult be igazán, amikor a Sherlockot is író Steven Moffat átvette a sorozat irányítását.

Trónok harca (Game of Thrones): Kicsit közhelynek hangzik, de a Trónok harca tényleg az egyik legjobb dolog, ami mostanában a tévében megy. (Fantasy fanoknak mindenképpen.) George R. R. Martin végtelen története számomra sorozat formájában sokszor még jobban élvezhető, mint könyvben, mert itt a felesleget szépen lenyesték róla az alkotók (persze Martinnal együttműködve), és így nem kell több száz oldat felesleges mellékszereplőkre fecsérelni, marad a tömény hatalmi drámázás és epikus csaták, a sárkányokkal és jégzombikkal megfűszerezett középkori világban, Westeroson.

Páran párban (Coupling): A Coupling a Jóbarátokhoz nagyon hasonló felállással dolgozó szitkom (három férfi, három nő, barátok, és sokat kavarnak egymással). Amivel ez mégis több, az a forgatókönyv, melyet a Doctor Who-nál említett Moffat jegyez. A sorozat bővelkedik több szemszögből bemutatott szituációkkal, elmebeteg elméletekkel, és abszurdnál abszurdabb poénokkal, melyek azért nem vesztettek a színvonalukból, mert a harmadik évad végéig összesen 22 epizód készült. Ez kb. annyi, mint egy átlagos amerikai szitkomból egy évad, és emiatt nincsenek töltelékrészek és üresjáratok, csak tömény humor. 

Leilaaa:

A szökés (Prison Break): Michael Scofield 2005-ben új példaképpé vált, olyasmivé, mint egykoron MacGyver (1985). Lenyűgöző találékonyság, „ki gondolta volna?” típusú ötletek és persze, ami nagyon fontos, hogy az erkölcs is a helyén van. A sorozatok lényege, hogy addig húzzák, ameddig még van benne potenciál. A szökés első évada után erőltetettnek hatott a folytatás gondolata (hiszen már kiszabadultak a börtönből, mi lesz most?), de a sorozat írója, Paul Scheurig úgy tudott még három évadot ráhúzni, hogy csak nagyon kicsit csorbult az élvezeti érték, a motiváció végig a szemünk előtt volt, és a kalandok továbbra is arra kényszerítettek, hogy izgulva üljek fel az ágyból. Én bármikor újranézném (és tervezem is).

A mentalista (The Mentalist): Hiába láttam Simon Bakert más szerepekben, egyszerűen az ő esete, amikor a karakter tökéletesen megtalálja a színészt, szóval nekem mindig ő lesz Patrick Jane. Bravúros, agymozgatós nyomozás vígjáték köntösben, két szóval: szuper kombináció. De a legszebb az egészben, hogy a főhős motivációja szépen húzódik végig az évadokon, ha szükséges előbukkan, ha pedig éppen az kell, a Red Johnnal való macska-egér játék háttérbe szorul, tehát a harmónia mindvégig meg van. Tipikus rákattanós sorozat a legjavából!

Rex felügyelő (Kommissar Rex): 1994-ben valószínűleg minden második németjuhász-kölyköt Rexnek neveztek el a gazdái, és nem véletlenül. Tobias Moretti is roppant szerethetővé vált a maga szériáiban, de Rex volt az igazi sztár, akit két kutyus is alakíthatott. Nem kimondottan családi sorozat, mégis több generáció kedvence volt, még ha nem is nézték végig mind a 16 évadot. Krimi, akció, vígjáték, és mindezt egy hős kutyának köszönhetjük. A főcímzenére emlékeztek még?

Szamár:

Oz: Ha börtönsorozat, akkor Oz. Ha társadalomkritika, akkor Oz. Ha úgy akarunk szórakozni, hogy közben az agyunkat is használjuk, akkor Oz. Az 1997-ben indult széria volt a minőségi sorozatgyártás elindítója, az amely rögtön a képzeletbeli tévés trónra emelte az HBO-t, ahonnan a mai napig nem sikerült senkinek letaszítania a csatornát. A legdurvább a sorozatban, hogy semmit nem öregedett: közel húsz év után is ugyanolyan releváns, szóval pótolni ér és ajánlott.

Törtetők (Entourage): Insider sorozat Hollywoodról öt fiktív karakter szemén keresztül. Amellett, hogy baromi szórakoztató, erőssége, hogy tele van sztárokkal, akik magukat alakítják. Egyébként pont aktuális, mert idén jön belőle mozifilm, úgyhogy érdemes ledarálni a nyolc évadot. Elszántaknak akár egy hosszú hétvége alatt sikerülhet (kevés vécészünettel), mivel csak félórás epizódok vannak.

Félig üres (Curb Your Enthusiasm): Gyerekkoromban a Kenan & Kel volt a legfrusztrálóbb sorozat, hogy ez a két szerencsétlen mindig egyre nagyobb problémát okozott saját magának. A Félig üres pont ilyen: főszereplője az idősödő író, Larry David, aki magát alakítja fiktív szituációkban, ahogy az antiszociális személyisége folyamatosan fokozódó konfliktushelyzetekbe keveri. Akárcsak a Törtetőkben, itt is vannak magukat alakító sztárvendégszereplők, bár ez inkább a tévés, mintsem a mozis világban játszódik (Larry David a Seinfeld írója volt).

Nektek mik a kedvenceitek?